Valószínűleg nem bír eget rengető fontossággal , de az egy főre eső képregények száma a világon Belgiumban a legnagyobb. Ki ne ismerné viszont a leghíresebb belga "terméket", Hergé kedves kis figuráját, Tintin-t (ejtsük ki franciásan, és helyesen, mert megérdemli, így tehát Tenten).

Bátorkodtam kicsit utána járni annak, hogy miért is lett végül a rendes filmötletből "csak" egy animációs vicceskedés. A Le Figaro Cinéma rovatában Olivier Delcroix hosszan ecseteli, hogy Spielberg mikor ismerkedett meg a szöszi fiú karakterével és hogyan fogalmazódott meg benne egy, az Indiana Jones mintájára épülő, de gyermekeknek szóló trilógia ötlete. A cikk írója szerint már a Tintin-t és Haddock kapitányt alakító színészek neve is konkretizálódott. Előbbit az E.T-ből ismert Henry Thomas, utóbbit pedig Jack Nicholson alakította volna. Hergé  már ügynökén keresztül kizárólagosságot ígért Spielbergnek és teljesen szabad kezet kapott volna a képregény megfilmesítésére, de mire eljutottak az 1983 márciusára tervezett találkozóig, addigra Hergé sajnálatos módon befejezte földi pályafutását. Úgy tűnik azonban, hogy a tárgyalások Fanny Remivel, Hergé özvegyével feltehetően zátonyra futottak.

Egy viszont biztos. A világpremier október 22-én lesz Brüsszelben amelyre természetesen Spielberg is a városba érkezik.  Az esemény délelőtt 11 órakor kezdődik, veterán járművek felvonulásával majd a tervek szerint pontosan déli 12-kor egy hatalmas Tintin freskó előtt akrobaták fogják megeleveníteni a kis riporter utazásainak főbb mozzanatait, majd várhatóan valamikor 13 és 14.15h között felbukkan a vörös szőnyegen  maga a 'realisateur'  is.

Rém kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg lesz-e folytatás, illetve, hogy a film olyan lett-e, mint azt annak idején a képregényt olvasva elképzeltük, vagy ahogy Hergé álmodozott róla. Az viszont biztató, hogy a szakértő optimista.

-Táncoljak neked "private dancer-t"
-Aha! De nem baj,ha nem nézek oda?

A búcsúbuli a kéretlenül hozzánk csapódó, kellemetlenkedő lány "mikor pörgünk"-jellegű bekiabálásai ellenére is remekül sikerült. Sajnálom, hogy valamiért annyira higgadt bírtam maradni, hogy csak aknamunkájának második órájában hagyta el a számat a "figyelj, neked nem kötelező ám itt lenned"-mondat, de ez épp annyira volt hatásos , mint amilyen hosszan érlelődött, így végül a sörösüvegét magasba emelve távozott. Szóval a távozás annyira jól sikerült, hogy a tervezettnél pontosan egy nappal később jöttünk vissza és így volt egy napunk dinnyeföldeset játszani, ami mindkettőnknek nagyon jólesett.

Most újra itthon. A növényállomány Széppár néni gondoskodását javarészt túlélte, de már indulás előtt számoltunk az óhatatlan veszteségekkel, így nem kellett könnyeket morzsolnom a bambusz elsárgult levelei fölött. Égig ér viszont a fű, így sokkal nehezebb észrevenni az alatta megbúvó vakondtúrásokat...

Nem akartam abbahagyni. Jó, hogy van ez itt, mert bármikor szükség lehet rá. Meg aztán nem lett volna helyénvaló az alábbi bejegyzéssel kiszállni , még akkor sem, ha ez igazán rám vall. Több, mint egy hónap telt el. Időközben 36 lettem, elkészült a lakás és szabadságra jöttünk. Hivatalosan befejeztem a nyelviskola kötelékén belül folytatott francia tanulmányaimat, nem hivatalosan pedig el sem kezdtem. Félhivatalos kommunikáció nincs, mert vagy kimondjuk, vagy nem.

Jó itthon. Jó volt a régi lakásban töltött 5 nap, és pazar a retró, hajnalig tartó házibuli is. Az esküvő, amiért mostanra időzítettük a "nyári szabadságot", minden várakozást felülmúlt és a világ összes kincséért sem adnám az élményt és az érzéseket, amelyeket generált. Mindenképp külön bejegyzésért kiált, mert azon túl, hogy pazar volt, közelebb hozott önmagamhoz és másokhoz is.

Hát így élünk most, ha valakit érdekel. Van még közel egy hetünk itthon, aztán pedig visszaszokhatunk a belga hétköznapokba...

Ha valahol, akkor itt aztán tényleg sokféle náció dolgozik. Békében. Vagy legalábbis addig, amíg ebédszünetre nem kerül a sor.

Van az a kor és elegendő számú pofára esés, ami után már nem érdekel, hogy mennyire etikus, vagy sem valakinek az arcába mondani, hogy bunkó. Egyetlen baj van a gyakorlati alkalmazással, az érintett ugyanis többnyire nem érti a te cizellált, ám lényegre törő magyarázatodból, hogy mi is a bajod vele. Nem érti, hisz bunkó...

Az évek alatt szokásommá vált, hogy minden alkalommal, amikor a lakáshoz nyúlunk, -akár az otthonihoz, akár ehhez festés céljából, akkor a megfontolt és alapos Tökinek azt mondjam - Ezt kicsapjuk pillanatok alatt.

A tervezés fázisában valahogy ez most fel sem merült, mert már akkor tudtuk, hogy nem lesz könnyű menet és az egyetlen dolog ami könnyedén és pillanatok alatt kicsapódhat az a biztosíték a folyamatosan üzemben lévő barkácsgépek miatt.

A fürdőszoba oda nem illő csempéivel kezdtük. Ő verte, én álltam alatta a kádban, hogy elkapjam a leválasztott darabokat. Az első pályát viszonylag könnyedén vettem és 24-ből 24-et gyűjtöttem be. Az már a második darab után kiderült, hogy a csemperagasztóval együtt érkezik a vakolat is, így már az első órában egy nap csúszással kellett kalkulálnunk. Ezután következett a hálószoba padlója, amit elég rövid idő alatt sikerült felszednem, ám a szegőléceket rögzítő, bazinagy és rozsdás szögekkel elég sokat szívtam. 42 liter púrhabot nyelt el a fal és padló között lévő rés, de ezt már Töki intézte, mint ahogy az újravakolást és a falak lemosását is.

Most itt ülök a számítógépektől és erősítőtől roskadozó étkezőasztal mellett. Tőlem közvetlenül balra a fürdőszobai kis szekrény, jobbra az ágyunk háttámlája, a paraván és a vasalódeszka. Ha ez nem volna elég, akkor a szoba közepére pillantva, a mi kis szigetünk látványa már mosolyt csal az arcomra. Ott szuszog Töki. Minden kerek. A még rendszerbe kötött cuccokból Peter Gabriel biztat, hogy "Don't give up". Már hogy adnám!? Hisz még csak két napja kezdődött és ki tudja meddig tart. Közben illatos gyertyákkal próbálom elnyomni a háló és a fürdőszoba frissen mosott falából áradó ammónia szagot, kevés sikerrel.

Tegnap óta viszont tudom, hogy az apró foltokban kézfejre száradt púrhab pont úgy néz ki, mintha durva ekcémája lenne az embernek, annyi csupán a különbség, hogy előbbi acetonnal eltávolítható...

Az évek alatt szokásommá vált, hogy minden alkalommal, amikor a lakáshoz nyúlunk, -akár az otthonihoz, akár ehhez festés céljából, akkor a megfontolt és alapos Tökinek azt mondjam - Ezt kicsapjuk pillanatok alatt.

A tervezés fázisában valahogy ez most fel sem merült, mert már akkor tudtuk, hogy nem lesz könnyű menet és az egyetlen dolog ami könnyedén és pillanatok alatt kicsapódhat az a biztosíték a folyamatosan üzemben lévő barkácsgépek miatt.

A fürdőszoba oda nem illő csempéivel kezdtük. Ő verte, én álltam alatta a kádban, hogy elkapjam a leválasztott darabokat. Az első pályát viszonylag könnyedén vettem és 24-ből 24-et gyűjtöttem be. Az már a második darab után kiderült, hogy a csemperagasztóval együtt érkezik a vakolat is, így már az első órában egy nap csúszással kellett kalkulálnunk.

Itt ülök a számítógépektől és erősítőtől roskadozó étkezőasztal mellett. Tőlem közvetlenül balra a fürdőszobai kis szekrény, jobbra az ágyunk háttámlája, a paraván és a vasalódeszka. Ha ez nem volna elég, akkor a szoba közepére pillantva, a mi kis szigetünk látványa már mosolyt csal az arcomra. Minden kerek. A még rendszerbe kötött cuccokból Peter Gabriel biztat, hogy "Don't give up". Már hogy adnám!? Hisz még csak két napja kezdődött és ki tudja meddig tart. Illatos gyertyákkal próbálom elnyomni a háló és a fürdőszoba frissen mosott falából áradó ammónia szagot, kevés sikerrel.

Már tudom, hogy az apró foltokban kézfejre száradt púrhab pont úgy néz ki, mintha előrehaladott Kaposi-szarkómája lenne az embernek, de ellentétben a bőrrákkal ez acetonnal eltávolítható.