Az évek alatt szokásommá vált, hogy minden alkalommal, amikor a lakáshoz nyúlunk, -akár az otthonihoz, akár ehhez festés céljából, akkor a megfontolt és alapos Tökinek azt mondjam - Ezt kicsapjuk pillanatok alatt.

A tervezés fázisában valahogy ez most fel sem merült, mert már akkor tudtuk, hogy nem lesz könnyű menet és az egyetlen dolog ami könnyedén és pillanatok alatt kicsapódhat az a biztosíték a folyamatosan üzemben lévő barkácsgépek miatt.

A fürdőszoba oda nem illő csempéivel kezdtük. Ő verte, én álltam alatta a kádban, hogy elkapjam a leválasztott darabokat. Az első pályát viszonylag könnyedén vettem és 24-ből 24-et gyűjtöttem be. Az már a második darab után kiderült, hogy a csemperagasztóval együtt érkezik a vakolat is, így már az első órában egy nap csúszással kellett kalkulálnunk. Ezután következett a hálószoba padlója, amit elég rövid idő alatt sikerült felszednem, ám a szegőléceket rögzítő, bazinagy és rozsdás szögekkel elég sokat szívtam. 42 liter púrhabot nyelt el a fal és padló között lévő rés, de ezt már Töki intézte, mint ahogy az újravakolást és a falak lemosását is.

Most itt ülök a számítógépektől és erősítőtől roskadozó étkezőasztal mellett. Tőlem közvetlenül balra a fürdőszobai kis szekrény, jobbra az ágyunk háttámlája, a paraván és a vasalódeszka. Ha ez nem volna elég, akkor a szoba közepére pillantva, a mi kis szigetünk látványa már mosolyt csal az arcomra. Ott szuszog Töki. Minden kerek. A még rendszerbe kötött cuccokból Peter Gabriel biztat, hogy "Don't give up". Már hogy adnám!? Hisz még csak két napja kezdődött és ki tudja meddig tart. Közben illatos gyertyákkal próbálom elnyomni a háló és a fürdőszoba frissen mosott falából áradó ammónia szagot, kevés sikerrel.

Tegnap óta viszont tudom, hogy az apró foltokban kézfejre száradt púrhab pont úgy néz ki, mintha durva ekcémája lenne az embernek, annyi csupán a különbség, hogy előbbi acetonnal eltávolítható...