Friss kommentek

Címkék

anyád parázik (1) anyám (2) apnea (2) banándugó (1) baratok (1) be (2) békés (1) boldog (1) Címkék (3) család (3) csalad (1) családalapít (1) csizma (1) divat (1) djhero (1) életkép (1) emigrans (2) extrém (1) fogy (1) giccs (1) gipsz (1) haza (1) hifi (2) high end (1) hülyék (1) irányít (1) ízlés (1) játék (2) jfk (1) karácsony (1) kaszt (2) kererűsó (1) költözés (1) kölyök (1) kor (1) kórház (1) korház (2) mankók (1) nézném (1) nyár (1) Panka (10) purgál (2) sims (1) szenved (1) szívás (2) szülés (3) tél (1) töki (2) törés (1) ünnep (1) utazás (1) változik (2) vergődik (1) villa monte carlo (1) zene (1) Címkefelhő

A hétvége békés eseménytelenségben telt, hiába próbálkoztam lépcsőzéssel, erőspistával, Panka nem mutatta jelét annak, hogy indulni kívánna. Hétfő reggel aztán taxit hívtunk, mert én magam a volán mögé már nem fértem be és a belvárosba hajtattunk. A járást már tökéletesen ismertük, már csak rutinból csengettünk amíg elkészülnek a belépőkártyáink. A kapucsengőn egy kedves hang kérte, hogy várjunk, mi pedig helyet foglaltunk az előtérben, elintéztünk pár telefont és frissítettem a facebook státuszomat bentlakóra. Fél óra elteltével elénk állt az egyik nővér azzal a hírrel, hogy minden vajúdó, aka. Travail foglalt, de menjünk haza és majd telefonálnak amikor visszajöhetünk. Mondtam neki, hogy mi Brüsszel külsőn lakunk, 9 és fél hónapos terhesen nem fogok óránként rohangálni a kórházba, egyébként is én innen már csak a gyerekkel a karomon fogok távozni. Viszont rendkívül találékony módon felvetettem neki, hogy a vajúdó után úgy is a maternity szekcióban végzem, miért nem utalnak hát ki ott egy szobát, ahol várhatunk, amíg felszabadul egy vajúdó. A hölgy arckifejezése pont azt árulta el, hogy ez akár neki is eszébe juthatott volna, ha hagyok még neki egy kis időt. Némi ügyintézés után megkaptuk a 205-ös szobát, ahol kellemesen berendezkedtünk és vártuk, hogy szólítsanak. Alig telt egy óra a check-in óta és jöttek is értünk, így ismét a szülészeten találtuk magunkat, de immár a Travail5-ben, ami az előző vajúdó méretének duplája volt. Talán azért kaptuk azt, mert ők már tudták, amit mi akkor még csak nem is sejtettünk. 

10 körül járhattunk, amikor megjelent maga Buxa doktor is és vázolta az elképzelését. Elkezdjük tolni ugyan azt a gyógyszert, ami már pénteken csütörtököt mondott, ha az nem segít, akkor jön az infúzió koktél és ha még ettől sem kezdi meg a landolást Panka, akkor jön a ballonos tágítás. Maradék méltóságom megőrzése, illetve a gyengébb idegzetűek érdekében nem részletezem az eljárást, mindenkinek a fantáziájára van bízva.

Ott álltunk tehát, várva az újabb ágyhoz kötött órákat. To cut the long story short, -ahogy a művelt albán mondja- ismét nem használt a cucc, de mentségükre legyen mondva, hogy 5 kör gyógyszer, azaz 10 óra mesterségesen generált fájás után felhagytak vele. Voltaképpen összességében ekkor már két napja fájattak és még nem volt vége. Buxa megtért szeretteihez és a vacsoraasztal illetve a focimeccs mellől telefonon tartotta a kapcsolatot a bábával, aki folyamatosan referált neki az állapotomról. Este 8-ra aztán erőt vett rajtam a Kossuth-szindróma és a bába segítségével és tolmácsolásában üzengetni kezdtem Buxának én is. Elmondtuk Tökivel a félelmeinket, hogy mennyi szert toltak már belém és nem akarjuk, hogy ez ártson Pankának és ígérje meg, hogy ha éjjel semmi változás nem áll be, akkor ha máshogy nem császárral délelőtt kikapja. Végül több kör meccselés után abban maradtunk, hogy este 10-kor békén hagynak, hogy legalább aludni tudjunk, viszont reggel 5-kor bekötik a másik szert infúzió formájában és ha reggel 8-ig nem áll be változás, akkor beszélünk a többi lehetőségről.

Ettől kicsit megkönnyebbültünk mindketten. Időközben a tágas vajúdóból nászutas lakosztályt csináltak, ugyanis betoltak egy második ágyat is, hogy Töki nyugodtan tudjon pihenni. Nos, a kórházi ágyak eleve kényelmetlenek, de a szülőágy semmi esetre sem arra lett kiképezve hogy abban bárki megpróbáljon egy egészségeset aludni. Eldönthettük volna sorshúzással is, hogy ki melyikben aludjon, de azt gondoltam magamra vállalom. Sokat nem aludtunk, de azt legalább fekve és nem gépre kapcsolva.

Reggel 5-kor aztán megjelent egy újabb arc az éjszakai stábból beállította a kezdő cseppszámot és elköszönt. A következő, 20 perc múlva esedékes állítást már a nappalos műszak egyik bábája eszközölte, mi pedig vártunk. Vártuk, hogy végre történjen valami.

POSTED BY |  NaomiHenger  |  AT 2013. december 4. szerda.  |  Szólj hozzá! |   | 

Címkék: szülés Panka

A bejegyzés trackback címe:

https://zseer.blog.hu/api/trackback/id/tr255675770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
© zseer.blog.hu
süti beállítások módosítása