Sosem voltunk alapos és megfontolt bankolók, nem csekkoltunk kamatlábakat, befektetési portfóliókat, csakis hitelkamatokat néztünk akkor is, amikor az akkor még bájos centeaban, Erickéknél folyamodtunk lakáshitelért. Hűségesek lettünk, idővel náluk lett, lakás és autó biztosításunk is. A személyzettel már fél szavakból..., ahogy ez lenni szokott. Aztán egyszer csak mördzsöltek valami gazdabankkal és minden más lett. Angolul értesítettek ki arról, hogy ezentúl semmiről nem értesítenek már angolul, mert az ország 3 hivatalos nyelvvel bír és ezek egyke sem az angol. Ezen a ponton hanyagoljuk el a tényt, hogy klientúrájuk jelentős hányadát eu-s tisztviselők alkotják, akiknek a rendelkezésre álló háromból nem biztos, hogy akár egyik is az anyanyelve. Elhanyagoltuk, hisz mióta a pöcs beteglátogató -aki azért jött, hogy lógáson kapjon, illetve verifikálja, hogy valóban itthon vagyok-e terhesen és pihenek- szóval mióta ő leosztott, hogy 8 év nem volt elég ahhoz, hogy anyanyelvemnek tekintsem a franciát, de legalábbis képes legyek oly választékosan, nüanszni különbségeket érzékeltetve kommunikálni, mint magyarul, vagy angolul, azóta semmi sem lep meg. Mint ahogy az sem, hogy az említett bank új gazdái úgy döntöttek, hogy nem kommunikálnak többet velünk. Nincs már egyenleg értesítő, ami ok, védjük a fákat, már mi is hódot eszünk egy ideje...no de hogy online is megszűnjön tisztességesen működni, arról nem volt szó. Így hát küldetésemnek tekintem, hogy mielőtt gyarapodik a család, még egy komoly missiont teljesítsek és tisztázzam a bankkal, hogy mi a pálya.