Tudom, hogy elsőre kicsit úgy hangzik, mint egy suspense címe, de tulajdonképpen nem baj, mert az események, amelyek alapjában rengették meg a macskák utca lakóinak egymásba vetett bizalmát, valójában tényleg rejtélyesek.

A Natis család, már egy ideje nem él a házban, így a kutyáink is kevésbé zavarják őket, valamint a kert is biztonságban van tőlük. Madame Natist azonban gyakran látni itt, ugyanis a garázsukban jelentős mennyiségű holmit halmozott fel, amelyekből olykor szüksége van egy-egy darabra.

Nálunk sosem csengetnek. Vagy a kerten át jön a vendég, vagy egyből a bejárati ajtón kopog. Éppen ezért, ha megszólal a kapucsengő, akkor sorshúzással döntjük el, hogy ki áldozza fel magát. Szerdán este én húztam a rövidebbet, de a lehetőségeket mérlegelve (vagy Jehova tanúk, vagy a tokmodell) végül nagyon megörültem, hogy csak Mme Natis az. Tekintete kicsit vizenyős és rendkívül szomorú volt én pedig készen álltam valami rettenetesen megrázó hír feldolgozására. Nem habozott, azonnal nekem szegezte a kérdést.

- Nem láttál a fűnyíró mellett 2 fehér dobozt? A Donaldson kollekcióm volt benne, dobozonként 50 felső.
Első körben két dolog fut át az agyamon. Az egyik, hogy van-e nekem akár csak fele annyi felsőm, a másik, hogy ki a faszom az a Donaldson? Utóbbinak hangot is adok.
-Donaldson?
-Igen, nagyon drága holmi, le akartam tenni a garázsba dobozokban, de nem volt nálam a kulcsom, így betettem ide a kis raktárba, a villanyórák alá.
- Sajnos nem láttam, de talán Széppár néni egy reorganizálás közben áthelyezte valami biztonságosabb helyre, nem lehet? Nézzük meg a kazán körül.
- Nem -mondta lemondóan, már kérdeztem Evelyne-t, de nem látta.
Ebben a mondatában egyetlen értékes információ volt, mégpedig Széppár néni keresztneve. Morzsolgattam volna még fejben egy kicsit, de tovább kellett lendülnünk a beszélgetés ezen szakaszán.
- Szóval Donaldson, ne haragudjon, de nem ismerem.
- Dehogynem, Mikéj, az egér par example.
Ekkor esett le nekem, hogy valójában egy jelentős Disney kollekció veszett oda.
- Áh, már értem, Disney figurák! De sajnos így sem tudom. A többieket a házban már kérdezte?
- Nem, 40 éve élek itt, de sosem vittek még el innen semmit, viszont most felcsöngetek De Mulder-hez - és már nyomja is a kapucsengőt könyörtelenül.

Én ezen a ponton ismét kifejezem mély sajnálatomat az őt ért veszteség miatt és elképzelem De Mulder néni arcát, amint nekiszegezik a kérdést. Nehezen tudom elhinni,  hogy a tisztességben megőszült, 60-as butch esetleg S-es blúzokban feszül a tükör előtt miközben elégedetten simítja végig a mellkasára hímzett Miki egeret, majd békés pillantással nyugtázza, hogy még 99 hasonlót kell felpróbálnia. Nonszansz....