Eljött a nap, hogy hosszas egyeztetés után végre megvehettem anyámnak a repülőjegyet, így már bizonyos, hogy január második hetében itt lesz unokát látogatni. Ha a látogatás megint a békesség jegyében zajlik, csakúgy mint szeptemberben, akkor nem lesz gond. Szerintem ő is edz otthon, hogy megállja beszólások nélkül, én pedig itt, hogy megálljam visszaugatás nélkül, ha mégis beszólna. Nem ecsetelem a viszonyunkat, mert a régi olvasók már tudják korábbi bejegyzésekből, az újak meg most jöhettek rá, hogy nem mindig felhőtlen. Persze gondolom, hogy némiképp más lesz majd ez a látogatás, csakúgy mint a szeptemberi. Öregszünk, bölcsebbek és higgadtabbak lettünk. Én meg végtelenül boldog vagyok, hogy végre a kezébe foghatja egyszem unokáját, akit már ő is mindennél jobban várt.