Közel három éve áll a polcon a többi könyv mellett. Közel három éve olvastam ki először, hat és fél perc alatt és kb. egy fél órán át sírtam rajta. Ma újraolvastam. Kicsit rövidebb idő alatt, és ezúttal kicsit kevesebbet és másként sírtam rajta. Elmondom miért. Amikor életemben először olvastam az "Amikor életemben először megszülettem"-et, vettem négy bájos képeslapot Michel Thomas rajzaival, mert annak idején az én kisszobám falán is lógott néhány bekeretezve és szerettem volna hogy majd az én gyerekemnek is legyenek ilyen rajzai. Amikor vettem, nem tudtam, hogy Pankának veszem, de amikor ma kicsusszantak a könyv hátuljából, amit közel három éve nem emeltem le a polcról, akkor egyértelművé vált, hogy csak rá vártak. Mint ahogy mi is.