Anyámat állítólag többen hülyének nézték, amikor kiderült, hogy születésem pillanatától beszélt hozzám. Ennek már 38 éve, azóta a szakirodalom is kimondottan javasolja a kommunikációt a gyermekkel, már magzati állapotban. Én szakkönyvek nélkül is folyamatosan kommentálom a történteket Pankának. Én vagyok a szeme, részben a füle is, és nem utolsó sorban ízlésformálója. Utóbbit nem tudom hogyan értékeli, de hajlamos vagyok azt hinni, hogy az erőteljes mozgás, rúgások és jobb egyenesek azt hívatottak kifejezni, hogy tetszik, amit hall. Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy lejegyzem a "beszélgetéseinket" arra az esetre, ha később nem, vagy másknt emlékeznénk rá. Mivel itthon pihenek időm és energiám is van ilyesmire, miközben persze a lázas fészekrakó 1.0-át is futtatjuk.