Nem akartam abbahagyni. Jó, hogy van ez itt, mert bármikor szükség lehet rá. Meg aztán nem lett volna helyénvaló az alábbi bejegyzéssel kiszállni , még akkor sem, ha ez igazán rám vall. Több, mint egy hónap telt el. Időközben 36 lettem, elkészült a lakás és szabadságra jöttünk. Hivatalosan befejeztem a nyelviskola kötelékén belül folytatott francia tanulmányaimat, nem hivatalosan pedig el sem kezdtem. Félhivatalos kommunikáció nincs, mert vagy kimondjuk, vagy nem.

Jó itthon. Jó volt a régi lakásban töltött 5 nap, és pazar a retró, hajnalig tartó házibuli is. Az esküvő, amiért mostanra időzítettük a "nyári szabadságot", minden várakozást felülmúlt és a világ összes kincséért sem adnám az élményt és az érzéseket, amelyeket generált. Mindenképp külön bejegyzésért kiált, mert azon túl, hogy pazar volt, közelebb hozott önmagamhoz és másokhoz is.

Hát így élünk most, ha valakit érdekel. Van még közel egy hetünk itthon, aztán pedig visszaszokhatunk a belga hétköznapokba...