Az évek alatt szokásommá vált, hogy minden alkalommal, amikor a lakáshoz nyúlunk, -akár az otthonihoz, akár ehhez festés céljából, akkor a megfontolt és alapos Tökinek azt mondjam - Ezt kicsapjuk pillanatok alatt.
A tervezés fázisában valahogy ez most fel sem merült, mert már akkor tudtuk, hogy nem lesz könnyű menet és az egyetlen dolog ami könnyedén és pillanatok alatt kicsapódhat az a biztosíték a folyamatosan üzemben lévő barkácsgépek miatt.
A fürdőszoba oda nem illő csempéivel kezdtük. Ő verte, én álltam alatta a kádban, hogy elkapjam a leválasztott darabokat. Az első pályát viszonylag könnyedén vettem és 24-ből 24-et gyűjtöttem be. Az már a második darab után kiderült, hogy a csemperagasztóval együtt érkezik a vakolat is, így már az első órában egy nap csúszással kellett kalkulálnunk.
Itt ülök a számítógépektől és erősítőtől roskadozó étkezőasztal mellett. Tőlem közvetlenül balra a fürdőszobai kis szekrény, jobbra az ágyunk háttámlája, a paraván és a vasalódeszka. Ha ez nem volna elég, akkor a szoba közepére pillantva, a mi kis szigetünk látványa már mosolyt csal az arcomra. Minden kerek. A még rendszerbe kötött cuccokból Peter Gabriel biztat, hogy "Don't give up". Már hogy adnám!? Hisz még csak két napja kezdődött és ki tudja meddig tart. Illatos gyertyákkal próbálom elnyomni a háló és a fürdőszoba frissen mosott falából áradó ammónia szagot, kevés sikerrel.
Már tudom, hogy az apró foltokban kézfejre száradt púrhab pont úgy néz ki, mintha előrehaladott Kaposi-szarkómája lenne az embernek, de ellentétben a bőrrákkal ez acetonnal eltávolítható.