Ígéretéhez híven 8:15-kor Buxa mosolyogva megjelent az ajtóban. Mi is hasonlóval próbálkoztunk, de a fáradtságtól a miénk talán már nem volt olyan őszinte. Együttérzőn mondta, hogy teljesen megérti az előző este kifejezésre juttatott aggályainkat, de mi mindketten a bonne humeur képviselői vagyunk és most se adjuk fel, mert itt biza délutánra gyerek lesz. Szerencséje, hogy piszok sármos, rém megnyugtató és tényleg alapos doki, így nemcsak engem sikerült jegelnie, hanem a hajnalban még a türelmetlenségtől hőzöngő Tökit is. Közben megvizsgált a szülésznő én pedig kérdeztem, hogy tud-e ujjat mutatni, mire ő hármat mutatott. Ez egyet jelentett azzal, hogy a szer működik és elképzelhető, hogy nem csak az erősödő fájások maradnak. Újra kettesben maradtunk az én drága urammal, aki készséggel kísért 20 percenkét az infúziós állvánnyal együtt a mosdóba. 10 óra körül újra rám néztek és biztatóan annyit mondott Marianne a szülésznő, hogy ha így haladunk, akkor délben megrepeszti a magzatburkot.
Hogy mit csinálsz? Mivel, hogyan, minek? Felmutatta az erre a célra speciálisan kifejlesztett hurkapálcát én pedig beletörődtem. Felgyorsultak az események, a kis szülésznő tanonc gyakran nézett ránk, gondolom megmondták neki, hogy ha van rendhagyó megindításos eset, amiből tanulhat, akkor ez az. Én nem bántam, mert kedves és figyelmes volt, bár tény, hogy nagyon megkönnyebbültem, amikor a későbbi katéterezést mégis inkább Marianne végezte és nem hagyta bénázni a kislányt. Közepes fájások között ért minket a dél és eljött a polgárpukkasztás ideje is. Marianne szemmel láthatóan hatalmas rutinnal bírt és egy pillanat alatt eresztette le Panka alól a vizet. Az infúzió csöpögött tovább, úgy tűnt mintha sosem fogyna el. Marianne fél kettő körül újra megnézett és azt mondta ez az a pillanat, amikor eldönthetem, hogy kérek-e epidurális érzéstelenítést. Korábban foglalkoztatott a gondolat, hogy esetleg rámegyek, de aztán beugrott, hogy mi van ha én leszek a lebénulós kis százalék, így akkor nem foglalkoztam a lehetőséggel. Igen ám, de adott helyzetben 3 nap provokálás, kialvatlanság után és végre igazi fájások közepette döntöttem, jöhet.
Kisvártatva meg is jelent a rendkívül határozott és nem cimbizős aneszteziológus egyetlen pillanat alatt, hihetetlen rutinnal semmiféle fájdalmat nem generálva szúrt meg és kötötte be a katétert, amin hamarosan elkezdett áramlani az általa kikevert koktél én pedig lassacskán kezdtem nem érezni. 3 körül járhattunk, amikor Panka úgy döntött, hogy leereszkedik, de tette mindezt tőle eddig szokatlan gyorsasággal, így kezdtem kevésnek érezni a koktélt. Voltaképp 60-as erősségtől fölfelé mindent tökéletesen éreztem. Töki lelkesen fújtatott mellettem és kért, hogy a kiné által vázolt ó, illetve á hangok használata során inkább az ó-t preferáljam, mert az á igazán rémisztően hangzik. Mondtam, hogy halkabbra vetethet, ha visszahívja az altatóorvost, hogy emeljen az adagon, mert kezdek újra érezni mindent. Jött is hamarosan a doktornő és átállított, amitől kicsit jobb lett. 4 körül tették a tv-sdoboz a lábaim alá, mondván az elősegíti Panka leszállását. Töki kitartóan vette a levegőt velem együtt én pedig a kezét szorongattam. Marriane negyed 5 körül mondta, hogy ez az. Panka készen áll. A technikai előkészületeket a kis tanuló már korábban megkezdte, így minden puccparádéban várta a fél5-kor, arcán elégedett, "ugye megmondtam" mosollyal megjelenő Buxa doktor. Kedvesen megpaskolta a kezem, én visszamosolyogtam és annyit mondtam , csináljuk.
Buxa még megkérdezte Tökit, hogy akarja-e látni Panka rengeteg haját, de apa bölcsen hárított, mondta, hogy majd ha kint lesz. Később a köldökzsinór elvágását is átengedte volna neki Buxa, de mondtuk, hogy azt is a szakemberre bízzuk.
Végül 17:05-kor a mellkasomra fektették a békésen nyöszörgő, gyönyörű kislányunkat, akivel kb. egyszerre sírtunk fel mindhárman. Család lettünk és azóta sincs nálunk boldogabb.
A terhesség alatt, az uh-k alapján az orvos úgy nyilatkozott,hogy Panka vélhetően nem lesz több 3kg-nál. Buxa, látva a mellkasomon szuszogó kis buddhát, csak annyit mondott : "biztosan megvan 3kg" . Aztán amikor a tanuló 4110gr-ot mért, akkor visszatetette Buxa a mérlegre, mert csak a saját szemének hitt. 
