Friss kommentek

Címkék

anyád parázik (1) anyám (2) apnea (2) banándugó (1) baratok (1) be (2) békés (1) boldog (1) Címkék (3) család (3) csalad (1) családalapít (1) csizma (1) divat (1) djhero (1) életkép (1) emigrans (2) extrém (1) fogy (1) giccs (1) gipsz (1) haza (1) hifi (2) high end (1) hülyék (1) irányít (1) ízlés (1) játék (2) jfk (1) karácsony (1) kaszt (2) kererűsó (1) költözés (1) kölyök (1) kor (1) kórház (1) korház (2) mankók (1) nézném (1) nyár (1) Panka (10) purgál (2) sims (1) szenved (1) szívás (2) szülés (3) tél (1) töki (2) törés (1) ünnep (1) utazás (1) változik (2) vergődik (1) villa monte carlo (1) zene (1) Címkefelhő

Tudom, hogy feedback hiány esetén a legtöbbször lelkiismeret furdalás generálásával próbálom kiprovokálni az olvasók észrevételeit, de itt az idő, hogy leszokjam erről, mert a top 50-be bizonyára nem a 15 fős core-olvasótábor juttatott be. Köszönöm, a "csendeseknek" a "hangosaknak" és mindenkinek, aki kattintott. Mivel nem készülök ennél jobb eredményre, most nyomom le a köszönőszöveget, amelyben próbálok megemlékezni mindenkiről, aki ehhez itt hozzátett.

Köszönöm szüleimnek, akik ugyan a mai napig nem értik igazán, hogy mi is az a blog, de szeretnek és leginkább tőlük vagyok az, ami. Köszönöm Tökinek, a hifistának, aki jóban rosszban és olykor krízben, de mindig mellettem van. Minden itt szereplő létező karakternek, Nyuszitól Puncogón át Széppár néniig, amiért folyamatosan biztosítják a bejegyzések alapjául szolgáló sztorikat. Kicsiny ám annál igazibb magyar és brüsszeli baráti körünknek, amiért léteznek.

Gratulálok mindenkinek, akit bejuttattak az olvasói és bízom a szakmai, valamint a bloggerekből összeállt zsűri ítélőképességében, így talán majd a nagy favoritom oldalán szeptember 2-től nem a "hetest" kell álmélkodva néznem. Addig pedig hulljon a szar mindannyiunkra, az összes létező fórumon a sokkos állapotban lévő, meglepett, lehidalt, elképedt véleményezőktől. Mert valljuk be, eddig mi is mindig ezt csináltuk.

POSTED BY |  NaomiHenger  |  AT 2010. augusztus 26. csütörtök.  |  10 komment |   | 

5 éve, amikor a barátoktól összetarhált kölcsönpénzből elindultunk, elkövettem azt a hibát, hogy a "BXL mission" alapot egy olyan bankban helyeztem el, ahol nem kellett volna. Nevezzük nevén az intézményt és mondjuk ki bátran: Citibank.

Idejekorán megtapasztaltuk, hogy az említett bank üzletpolitikája egyetlen pontban sem egyezik a mi elvárásainkkal, így amikor a kiköltözésre létrehozott alap elfogyott megszüntettem a folyószámlánkat és a közelükbe sem mentem többé. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy őket annyira megviseli majd a szakításunk, hogy két ügyintézőt csak azért foglalkoztatnak, hogy velem kapcsolatba tudjanak lépni azon a magyar mobilon, ami évente kb 4-5 hétre van csak bekapcsolva.

Történt ugyanis, hogy épp a kölcsönkapott, csopaki ház teraszán teregettem a fürdőnadrágjainkat, (igen, nekem is az van, mert ápol és eltakar) amikor egy kellemes női hang a vonal túlsó végén megkérdezte, hogy tudunk-e a náluk lévő hiteltartozásomról beszélni. Hirtelen felindulásból azt válaszoltam, hogy bármiről, de arról nem, mert nekem olyanom náluk nincs. Erre persze megkérdezte, hogy hogy hívják a nevemet és amikor kiderült, hogy több ponton is egyezik az általa keresett személy nevével, akkor áttértünk a születési évemre. Ez is stimmelt, így kezdtem komolyabban venni a beszélgetést és meséltem neki a fund-ról, amit 5 éve botor módon náluk helyeztem el, meg arról is, hogy mivel nem voltam elégedett a szolgáltatásukkal 2 hónap után búcsút intettünk egymásnak és nekem erről papírom is van. Ez szöget üthetett a fejébe, mert a vonal végén hirtelen kétségbeesett kopácsolás lett hallható, majd annyit mondott : "ó, már látom, hogy itt komoly adatkeveredés történt, amit azonnal korrigálni kell". Támogattam az ötletét, de nem bíztam benne, így megkértem, hogy rögzítse a rendszerben, hogy ismét írásos nyilatkozatot várok tőlük arról, hogy semmilyen "csomagom" nincs náluk. Erre ő készségesen 15 perc alatt átkapcsolt az illetékes kolléganőhöz, aki további 10-12 minuten munkaidő után felvette az adataimat, immáron a belga levelezési címmel és miután kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak, bontottuk a vonalat.

Én újra átadtam magam a "lazy hazy crazy days of summer" feelingnek és eszembe sem jutottak többé, kivéve azt az egy alkalmat , amikor anyámnak elpanaszoltam a történteket. Eltelt egy békés hét, ma délután épp a "birtokon" pihentem ki az ebéd okozta gyötrelmeket, amikor megcsörrent a mobilom és ismét ismeretlen számról kerestek.

- Üdvözlöm, Zsabókát keresem.
- Én vagyok az, parancsoljon.
- Vincs Eszter vagyok, a citibank rögzített vonalán keresem, tudunk most beszélni a hiteltartozásáról és arról, hogy hogyan kívánja rendezni azt?
- Kedves Eszter, előre elnézését kérem, amiért önre zúdítom a dühömet, de mindenképp fel kell hívnom a figyelmét néhány dologra azon túl, hogy nincs önöknél semmiféle tartozásom, de még egy megveszekedett, rohadt folyószámlám sem. Legyen olyan kedves és hatoljon mélyebbre az aktában és akkor minden bizonnyal látni fogja, hogy pont egy hete keresett Kolle Gina ez ügyben és vele megoldottuk a rejtélyt melynek során kiderült, hogy nem én vagyok a maguk Zsabókája. Nem tudom, hogy önök milyen átfutási idővel operálnak, de feltételezem, hogy 3-4 munkanap elegendő arra, hogy ön előtt is láthatóvá váljon az ugyancsak rögzített vonalon folytatott beszélgetésem eredménye. Ha mégsem, akkor megkérném, hogy mielőtt újrahívna az IT-s kollégával egyeztessen. Ellenkező esetben meg fogom találni a módját annak, hogy jogi útra tereljem az ügyet, ami ugyan nekem roppant időigényes lenne, de önöknek viszont kellemetlen is és ez már önmagában megérné a fáradtságot. Nyugodtan ismertesse az álláspontomat a többi érintettel is és ha döntöttek, akár újrahívhat, bár nem hiszem, hogy az elkövetkező hét napban felvenném a telefont, ha a kijelzőn bejövő hívásnál az "Ismeretlen" felirat jelenik meg.

Nem adtam neki lehetőséget a válaszadásra, hanem egyszerűen bontottam a vonalat. Roppant kíváncsi vagyok, hogy lesz-e folytatás, jönnek-e foglalni...

POSTED BY |  NaomiHenger  |  AT 2010. augusztus 24. kedd.  |  3 komment |   | 

Olyan multimédia cornert rendeztem be anyámék hálószobájában az erkélyajtó mellett (itt a legjobb a vétel), hogy az év 365 napján el tudnám viselni. Ők bizonyára nem, de mivel előőrsként már tegnap lementek a "birtokra", gátlástalanul és főként büntetlenül pötyöghetek innen. De nem erről akartam mesélni, hanem , hogy divatos kifejezéssel éljek, a wellness hónapról. Mert ez bizony az. A rideg belga őszben majd jó lesz visszagondolni ezekre a hetekre, amikor spongyaként szívjuk magunkba a szeretetet, amit mindenkitől kapunk, akivel csak találkozunk. Legyen szó akár régi, vagy új barátokról. Ez az egyik pozitívuma az emigráns létnek. Az érzést hosszú hónapokon át magadban tartva kuporgatsz, és aztán eljön az idő, amikor kiadhatod, azoknak, akik generálják. Cserébe te sokkal többet kapsz. Talán éppen elegendőt ahhoz, hogy kihúzd a következő találkozásig.

Ismerem magam. Tudom, hogy Hegyeshalomig lepereg majd a hónap filmje százszor is, a Bécset elkerülő körgyűrűre érve talán már fel is száradnak a könnyek, és a pöchlarni kijáratot jelző tábla mellett elhaladva görbül majd először fölfelé a szám. De  amíg Passauig elérünk milliószor fordul majd meg a fejemben, hogy visszaforduljunk. Regensburg, az már a félút, nekem a senkiföldje, onnan már csak egy irány van. Az az a pont, ahol a kínzó vágyat ha nem is felcseréli, de egy időre feledteti a kíváncsiság. A kíváncsiság, hogy mi lesz otthon, hogy mekkorára nőtt a fű és a bokrok, hogy vajon mi változott a távollétünkben. Aztán amikor hazaérve újra végignézem az ezernyi fotót, akkor rájövök, hogy semmi sem változik. Hogy "azért se változunk" és lehet, hogy ez így van rendjén.

De addig még van egy hetünk, sok-sok találkozással és egy búcsúbulival.

POSTED BY |  NaomiHenger  |  AT 2010. augusztus 21. szombat.  |  2 komment |   | 

Balatoni bejegyzés még nem volt, de itt lenni ultimate fun és ezt mindenképp világgá kell kürtölnöm.  Nyuszi Tirpi és Májki ma hazament és ezzel a háromnapos bulit felváltotta a nászút. A csopaki strand este 7 után szabad. Töki egy közeli kandeláberre támaszkodva épp a tihanyi apátságra zoomol én pedig egy padon ülve próbálom szavakba önteni az érzést. Nem lehet. Itt lenni kell, ha napokra is, de élni kell. A platán tövében kevésbé ér az eső a megszállott blogger pedig egyébként sem tágít, max elmenekül a lángosos sátra alá,  ahonnan aztán nincs kiút, még akkor sem, ha elmossa az eső.  Szeretek itt...

POSTED BY |  NaomiHenger  |  AT 2010. augusztus 15. vasárnap.  |  1 komment |   | 

Az egoblogger két okból hallgat hosszabb ideig. Azért mert történnek vele a dolgok, vagy azért mert nem. Tele vagyok még ilyen és ehhez hasonló bölcsességekkel, de csak ritkán, emelkedett pillanatokban történik kinyilatkoztatás. Ez az. Itt ülök anyámék konyhájában, valami láma "védtelen" internet kapcsolatát lopva és elégedett vagyok, mert történnek velem a dolgok. A nyár tökéletes. Új barátságok, elmélyülő régiek. Meglepetések. Zökkenőmentes, minden idők legjobb átlagsebességét és egyben új sebességrekordot eredményező hazaút. Rántott csirke, parfétorta, család, kispajtások. Kell-e ennél több? Csöpög a nyál a bejegyzésből, de ez így jó.

Ilyesmikre gondolok

POSTED BY |  NaomiHenger  |  AT 2010. augusztus 9. hétfő.  |  2 komment |   | 

35

Idézem Bélát, aki épp oly "hamvas", mint én.

"Ma reggel arra gondolok, hogy érettnek lenni annyi, mint megkétszereződve fiatalnak lenni."

POSTED BY |  NaomiHenger  |  AT 2010. július 31. szombat.  |  2 komment |   | 

A nappali hatalmas ablakát takaró redőny rácsai között kellemesen szűrődött be a napfény és azzal együtt a Krisztina körút összes zaja.  Felültem az ágyban és nosztalgikus hangulatban hallgattam, amint a villamosvezető türelmetlenül csenget az útját álló autósoknak. Otthon voltam.  Épp a reggeli kávé illatát próbáltam követni, amikor a hallból beszűrődött Tirpi hangja, amint suttogni próbál.

-  Szerintem felébredt -mondta.

Nem értettem, mit keres anyámék nappalijában és kinek szólhat vajon az információ a bioritmusomban beállt változást illetően. Lábujjhegyen próbáltam megközelíteni az ajtót, de a régi, nyikorgó parkettán lépteim azonnal elárultak.

- Mondom, hogy felébredt!

Tirpi épp úgy nem tud suttogni, mint én nesztelenül járni. Elárultuk magunkat mindketten, de még mindig nem volt fogalmam arról, hogy ki az, akit folyamatosan tájékoztat. Nem akartam már észrevétlen maradni, mert tudni  szerettem volna kik várnak rám a másik szobában, de az óriási szárnyas ajtót félretolva olyan látvány fogadott, amire nem voltam felkészülve. Szüleimet és Tökit közrefogva ott állt Nyuszi is Tirpi. A parfétortán -amiért Nyuszi valószínűleg órákat állt sorba- ott lobogott a rengeteg gyertya. Dermedten álltam egészen addig, amíg az első könnycsepp le nem gördült az arcomon, aztán amikor feléjük indultam volna, tényleg felébredtem...

 

POSTED BY |  NaomiHenger  |  AT 2010. július 28. szerda.  |  4 komment |   | 

2001. július 21, reggel 7 óra

Olyan volt, mint a középiskolás évek alatt. Egyszer csak kinyílt a szobám ajtaja, és ott állt apám, a reggeli kávémmal.

- Hát te már ébren vagy?
- Persze, pár órát ha aludtam. Éjjel azon gondolkodtam, vajon milyen lesz. Hasonlít-e majd ahhoz, amilyennek elképzeltem.
- Boldog vagy? - kérdezte, miközben hatalmas kezével hátrasimította a hajam a szememből.
- Nagyon, de érdekel, hogy ez fokozható-e.- mondtam és felültem az ágyban, hogy úgy igyam meg a kávém
- Ez a legfontosabb, gyere kis fufi, öleld meg ősz öreg apádat.
- Mindenképp jelzőkkel kell illetned magunkat? Most ültetnél a tenyeredre, vagy dobálnál a levegőbe kis bubus!- mondtam nevetve és szorosan hozzábújtam, mint az apai jelenlétet gyakran nélkülöző, szeretetre éhes gyerek.
- Gyere, mennünk kell. Jó anyád már készülődik, "oltári" sürgölődés van a konyhában.
- Tudom, ez a villás reggeli ötlet nagyon szép tőle, de emiatt bujkálnom kell majd. Ő meg hulla fáradt lesz, mire színre kell lépnie.Ugye nincs még itt senki?
- Nincs, van még bő 2 órád, mielőtt beindul a menet.
- Akkor csapjunk bele. Neked is hamarosan át kell menned hozzánk, a fiú öltözőbe. A cuccaidat kikészítettem tegnap. A nappaliban találod a nagy fotelben.

valamikor 9 körül telefon

- Hogy álltok Gabóka?
- Hamarosan készül, a direkt erre a napra koszosított hajamból a konty. Tudod, kikötés volt, hogy minimum háromnapos legyen. Ott mi a helyzet?
- Megvannak, állvánnyal együtt. Leszállítom őket és megyek hozzátok. Már csak pár óra -mondja és érzem a hangján, hogy ő is mosolyog.
- Várlak, itt hamarosan bolondok háza lesz. Szerintem elkésünk.
- Dehogy késünk, minden rendben lesz.
- Most küldtem át az érintett férfiakat hozzánk, legalább ennyivel is kevesebben vagyunk itt. Jajj, még valami! Elhoznád a virágokat, nem bízom senki másban, akkora itt a káosz, hogy el sem hinnéd, de hamarosan megtapasztalod. Már az agyamba férkőzött a kérdés, hogy mi van, ha rossz lemezt adtunk le és mégsem a Dancing Queen orchestral változata fog megszólalni, hanem valami más.
- Nyugi, jövök, de most le kell tennem, rám került a sor.

11 tájban ,  pánikhangulatban

- Figyelj mama, nagyon köszönöm, hogy ezt a sok embert itt mind vendégül láttad, de egy óra múlva el kell indulnunk és még mindig fürdőköpenyben bujkálok, komplett sminkben, befésülve.
Szervezzük őket a nappaliba és csukjuk be az ajtót, vagy mindenki húzzon sétálni a Tabánba.
- Drága kislányom, ez a sok ember a családod. Van aki hajnal óta utazott, hogy itt legyen velünk ezen a napon, nem képzeled, hogy hagytam volna őket étlen-szomjan délután 4-ig.
- Ezt sosem feltételeztem, de hagyjuk most már őket emészteni. Üljön le mindenki a seggére, mert végre szeretném magamra ölteni a vattacukor jelmezt és ezt ekkora forgatagban nem tudom. Másrészt neked sem ártana már végre felöltöznöd. Nevezz meg 3 nőt a családból, aki rám segíti a cuccokat és már itt sem vagyok.

néhány perccel később


- De mi lesz, ha pisilnem kell, ebben képtelenség. Miért nem szólt nekem senki a katéter fontosságáról?
- Gabóka, ne hülyülj, majd elviszlek pisilni.
- De Judit, ez minimum kétemberes! Nem ihatok egész nap. Várj, hol a gyöngysor, tegnap kikészítettem és most nincs itt.
- Figyu Detti, láttam kint egy nagy dobozt becsomagolva. Van rajta valami tekla szerű gyöngysor díszítésként. Lekapnád róla, szerintem az is jó lesz.
- Hozom szivi, ne aggódj.

13:00
- Gyönyörű vagy!
- Ja, mint egy óriás vattacukor, de nem érdekel, mert boldog vagyok. Neked is jól áll ám a smoking.
- Anyád már sír.
-Tudom, a tied is, de várd ki mi lesz a templomban. Akár még mi is becsatlakozhatunk.
- Ki az a nő a lila kalapban?
- Fogalmam sincs, azt hittem a te rokonod.
- Még az is lehet, de sosem láttam. Mindegy, azt hiszem indulnunk kell. Kész vagy?
- Igen, csak egy dolog nem hagy nyugodni. Vajon milyen meglepetéssel készül Tirpi. Egy hónapja lebegteti, de még ötletem sincs.
- Nyugi, őt ismerve nagyobb közönség elé tartogatja, itt még biztonságban vagyunk.

Valahogy így történt. Hajnalban, amikor a nagy abroncsos cuccban, mezítláb behuppantam a kocsiba elégedetten és boldogan szorongattuk egymás kezét Tökivel. Pont 9 éve, de mintha ma lett volna...

Ez pedig tényleg ma volt.

 

 

 

 

POSTED BY |  NaomiHenger  |  AT 2010. július 21. szerda.  |  12 komment |   | 

© zseer.blog.hu
süti beállítások módosítása