2001. július 21, reggel 7 óra

Olyan volt, mint a középiskolás évek alatt. Egyszer csak kinyílt a szobám ajtaja, és ott állt apám, a reggeli kávémmal.

- Hát te már ébren vagy?
- Persze, pár órát ha aludtam. Éjjel azon gondolkodtam, vajon milyen lesz. Hasonlít-e majd ahhoz, amilyennek elképzeltem.
- Boldog vagy? - kérdezte, miközben hatalmas kezével hátrasimította a hajam a szememből.
- Nagyon, de érdekel, hogy ez fokozható-e.- mondtam és felültem az ágyban, hogy úgy igyam meg a kávém
- Ez a legfontosabb, gyere kis fufi, öleld meg ősz öreg apádat.
- Mindenképp jelzőkkel kell illetned magunkat? Most ültetnél a tenyeredre, vagy dobálnál a levegőbe kis bubus!- mondtam nevetve és szorosan hozzábújtam, mint az apai jelenlétet gyakran nélkülöző, szeretetre éhes gyerek.
- Gyere, mennünk kell. Jó anyád már készülődik, "oltári" sürgölődés van a konyhában.
- Tudom, ez a villás reggeli ötlet nagyon szép tőle, de emiatt bujkálnom kell majd. Ő meg hulla fáradt lesz, mire színre kell lépnie.Ugye nincs még itt senki?
- Nincs, van még bő 2 órád, mielőtt beindul a menet.
- Akkor csapjunk bele. Neked is hamarosan át kell menned hozzánk, a fiú öltözőbe. A cuccaidat kikészítettem tegnap. A nappaliban találod a nagy fotelben.

valamikor 9 körül telefon

- Hogy álltok Gabóka?
- Hamarosan készül, a direkt erre a napra koszosított hajamból a konty. Tudod, kikötés volt, hogy minimum háromnapos legyen. Ott mi a helyzet?
- Megvannak, állvánnyal együtt. Leszállítom őket és megyek hozzátok. Már csak pár óra -mondja és érzem a hangján, hogy ő is mosolyog.
- Várlak, itt hamarosan bolondok háza lesz. Szerintem elkésünk.
- Dehogy késünk, minden rendben lesz.
- Most küldtem át az érintett férfiakat hozzánk, legalább ennyivel is kevesebben vagyunk itt. Jajj, még valami! Elhoznád a virágokat, nem bízom senki másban, akkora itt a káosz, hogy el sem hinnéd, de hamarosan megtapasztalod. Már az agyamba férkőzött a kérdés, hogy mi van, ha rossz lemezt adtunk le és mégsem a Dancing Queen orchestral változata fog megszólalni, hanem valami más.
- Nyugi, jövök, de most le kell tennem, rám került a sor.

11 tájban ,  pánikhangulatban

- Figyelj mama, nagyon köszönöm, hogy ezt a sok embert itt mind vendégül láttad, de egy óra múlva el kell indulnunk és még mindig fürdőköpenyben bujkálok, komplett sminkben, befésülve.
Szervezzük őket a nappaliba és csukjuk be az ajtót, vagy mindenki húzzon sétálni a Tabánba.
- Drága kislányom, ez a sok ember a családod. Van aki hajnal óta utazott, hogy itt legyen velünk ezen a napon, nem képzeled, hogy hagytam volna őket étlen-szomjan délután 4-ig.
- Ezt sosem feltételeztem, de hagyjuk most már őket emészteni. Üljön le mindenki a seggére, mert végre szeretném magamra ölteni a vattacukor jelmezt és ezt ekkora forgatagban nem tudom. Másrészt neked sem ártana már végre felöltöznöd. Nevezz meg 3 nőt a családból, aki rám segíti a cuccokat és már itt sem vagyok.

néhány perccel később

- De mi lesz, ha pisilnem kell, ebben képtelenség. Miért nem szólt nekem senki a katéter fontosságáról?
- Gabóka, ne hülyülj, majd elviszlek pisilni.
- De Judit, ez minimum kétemberes! Nem ihatok egész nap. Várj, hol a gyöngysor, tegnap kikészítettem és most nincs itt.
- Figyu Detti, láttam kint egy nagy dobozt becsomagolva. Van rajta valami tekla szerű gyöngysor díszítésként. Lekapnád róla, szerintem az is jó lesz.
- Hozom szivi, ne aggódj.

13:00
- Gyönyörű vagy!
- Ja, mint egy óriás vattacukor, de nem érdekel, mert boldog vagyok. Neked is jól áll ám a smoking.
- Anyád már sír.
-Tudom, a tied is, de várd ki mi lesz a templomban. Akár még mi is becsatlakozhatunk.
- Ki az a nő a lila kalapban?
- Fogalmam sincs, azt hittem a te rokonod.
- Még az is lehet, de sosem láttam. Mindegy, azt hiszem indulnunk kell. Kész vagy?
- Igen, csak egy dolog nem hagy nyugodni. Vajon milyen meglepetéssel készül Tirpi. Egy hónapja lebegteti, de még ötletem sincs.
- Nyugi, őt ismerve nagyobb közönség elé tartogatja, itt még biztonságban vagyunk.

Valahogy így történt. Hajnalban, amikor a nagy abroncsos cuccban, mezítláb behuppantam a kocsiba elégedetten és boldogan szorongattuk egymás kezét Tökivel. Pont 9 éve, de mintha ma lett volna...

Ez pedig tényleg ma volt.