hogy az ember lányát lagziba hívják,
- ahol csaknem olyan jól érzi magát, mint anno a sajátján,
- ahol nem para, hogy kultúrák és vallások keverednek hihetetlen mértékben
- ahol önfeledten lehet mulatni, anélkül, hogy bárki ferde szemmel nézne rád
- ahol ér elszívni a megmaradt héliumos lufikat
- ahol egy félemeletnyi tortát becsomagolnak az otthoniaknak
- ahol ezeken felül még mindenki további ajándékot kap
Elég jól sikerült és találó alatta a Balkán Fanatik zenéje.Persze ezt is sokan fikázzák, hogy egy csomó minden kimaradt belőle, de szerintem pont annyi információt tartalmaz a kisfilm, amely 4 percbe belefér, és amennyit egy átlagos képességű, a magyar innovácóban teljesen járatlan külföldi be tud fogadni. Mostmár csak a befektetőknek kelllene sorban állniuk....
Egy önző, utálatos, magánakvaló dög vagyok -e akkor, ha nem tudok felhőtlenül örülni mások sikerének? Különösen akkor, ha eközben a saját sikertelenségemmel kell szembesülnöm. Vagy mind ilyenek vagyunk, csak hazudunk a világnak? Esetemben a mások olyanok, akikenek csak akkor jutok eszébe, ha van mivel eldicsekedniük. "Sikerült a vizsga, Igen. Ja, nemcsak nekem, neki is meg neki is, ja és majd elfelejtettem, még neki is". Hosszan ecseteli, mert ez ettől jó. Minél fájdalmasabb nekem, annál kellemesebb neki. Tudatni akarja velem, hogy az egész rohadt világegyetemben én vagyok az egyetlen, aki bebuktam, de ő együttérez.
Nekem nem sikerült. Nem azért, mert nem vettem elég komolyan, hanem mert meg sem próbáltam. Nem, mert azon a napon fontosabb dolgom volt, mint egy teszt megírása. Egy műtőasztalon feküdtem és meg akartam halni. Miközben a mellkasomon egy orvos ugrált veszettül, addig nekik sikerült. Ja, ha úgy nézem, akkor kvázi nekem is, hiszen itt vagyok, túléltem. Megmaradtam és megpróbálhatom majd 2, 3, vagy négy év múlva. Köszi élet, hogy olyan kibaszottul igazságos vagy, hogy nem vettél még el mindent tőlem és kérlek állíts komolyabb és nagyobb akadályokat elém, mert ezekkel a pöcsnyiekkel már túlságosan jól boldogulok. Tesztelj még, hátha egyszer beledöglöm.
Nem szokásom vicces köremaileket közzé tenni, de az annyira kiütött, hogy nem hagyhattam ki. A teljesség kedvéért azt is el kell mondanom, hogy ezt egy észt kollégámtól kaptam. Ők koccintáskor csak annyit mondanak "tervi seks"
Finnish and Swedish started to argue who's mother tongue is nicer, so they asked the help from English, who asked them to translate poem of Percey Shelley:
______________________________________________
"Island, island,
Grassy island,
Grassy island's Bride."
> Finnish:
"Saari, saari,
Heinäsaari,
Heinäsaaren Morsian.
>Swedish:
"Ö, ö,
Hö ö,
Hö öns Mö."
Nem való első kutyának!- mondják a szakértők. Az állatnak szabadság kell !-hangoztatta anyám. De minket ez különösképpen nem érdekelt, így 7 évvel ezelőtt a szelídi nyaralásból egy 8 hetes kis gombóccal tértünk haza, aki már akkor fogpiszkáló méretű faággal apportírozott, viszont a szilárd kajára való átállás miatt végigfosta az utat.
Így kezdődőtt a közös életünk Sadievel. Én akkoriban tanításból éltem, így kvázi gyesen tudtam lenni az apró jövevénnyel, aki napról napra okosabb, furmányosabb lett, majd eljött a perc, amikor visszavonhatatlanul behódoltunk neki. Nem volt ott erőszakoskodás, vagy hiszti, ugyanis a vizsla meg van győződve arról, hogy ő is ember és van annyira intelligens, hogy vizsonylag rövid idő alatt képes elérni gazdáinál, hogy úgy is kezeljék. Az erőviszonyok tisztására tett próbálkozások teljességgel hiábavalóak, mert hát ki tudna ellenállni egy ilyen tekintetnek?
még akkor is, ha a kanapé, vagy az ágy birtokba vételéről van szó. Minket is "rabszolgájává" tett a kis bestia. Számtalan könyvet kiolvasott miszlikekre, megette a fonott kosarát ugyanis tudta, hogy nem lász rá szüksége, mert előbb-utóbb mi is rájövünk, hogy neki ágyban, takaró alatt kell aludnia. Hogy kétség se férjen ehhez, a biztonság kedvéért a párnáját is szétcincálta, majd ott ült az egyenletesen szállingozó, puha tollak között, mint akinek elképzelése sincs, hogyan kerülhettek azok oda. Menthetetlenül és visszavonhatatlanul vizslások lettünk. Olyannyira, hogy amikor Sadie családot alapított, kalandos úton ugyan, de nálunk maradt egy gyermek. Köksi, anyjával ellentétben mem mutat különösebb érdeklődést sem az irodalom, sem a fából készült tárgyak iránt, ellenben kora gyermekkora óta kábel és textil fétise van. Elrágta már a szendvicssütő vezetékét, távirányítókat, telefonzsinórt, és szűnni nem akaró vágyat érez, hogy kifogó kesztyűt, konyharuhát, vagy zoknit lopjon. De számít ez, amikor este fáradtan hazaérve beteszem a zárba a kulcsot és már hallom, hogy az ajtó mögött ugrálnak, türelmetlenül várva, hogy belépjek és a nyakamba ugorhassanak? Kiolvasnak, dekódolják az üzeneteket, majd beledugják a fejüket a bevásárló szatyorba, hátha van ott nekik valami. Pontosan 3 dolog van, aminek a nevét sem lehet kimondani ha nincs a házban. Túrórudi, hamburger, goffri. Ha bármelyiket véletlenül kiejted a szádon, akkor azt adnod is kell. Ez nálunk a policy.
Bátran gondoljon mindenki, amit akar. Igen "elkényeztetett dögök". Igen, a túrórudi szállítmány jelentős része az ő gyomrukban végzi. Igen, csakis házi kosztot kapnak, külön főzünk nekik. És igen, elképzelni sem tudjuk az életünket vizsla nélkül. Tökéletlenek, pont mint mi. Sadie pl retteg a vihartól és a tüzijátéktól, viszont imád úszni és nem lehet kiimádkozni a vízből. Vele ellentétben Kökény inkább békát keres a parton, csak vízbe ne kelljen menni, viszont ágyút sütögethetnek a füle mellett, akkor sem rebben a szeme se. Ők már nem vadászkutyák, hanem családtagok. Ez van. Ha egyszer vizlsás lettél, az is maradsz!
Íme a két lány természetes környezetben:
"Azért is írom le, mert így egyszerre el tudom mondani mindkettőtöknek hogy nagyon fontosak vagytok nekem és családom számára."
Kell-e ennél több, ha tudod, hogy szívből és őszintén mondják? Nekem nem.
