Nem való első kutyának!- mondják a szakértők. Az állatnak szabadság kell !-hangoztatta anyám.  De minket ez különösképpen nem érdekelt, így 7 évvel ezelőtt a szelídi nyaralásból egy 8 hetes kis gombóccal tértünk haza, aki már akkor fogpiszkáló méretű faággal apportírozott, viszont  a szilárd kajára való átállás miatt végigfosta az utat.

Így kezdődőtt a közös életünk Sadievel. Én akkoriban tanításból éltem, így kvázi gyesen tudtam lenni az apró jövevénnyel, aki napról napra okosabb, furmányosabb lett, majd eljött a perc, amikor visszavonhatatlanul behódoltunk neki. Nem volt ott erőszakoskodás, vagy hiszti, ugyanis a vizsla meg van győződve arról, hogy ő is ember és van annyira intelligens, hogy vizsonylag rövid idő alatt képes elérni gazdáinál, hogy úgy is kezeljék. Az erőviszonyok tisztására tett próbálkozások teljességgel hiábavalóak, mert hát ki tudna ellenállni egy ilyen tekintetnek?

még akkor is, ha a kanapé, vagy az ágy birtokba vételéről van szó. Minket is "rabszolgájává" tett a kis bestia. Számtalan könyvet kiolvasott miszlikekre, megette a fonott kosarát  ugyanis tudta, hogy nem lász rá szüksége, mert előbb-utóbb mi is rájövünk, hogy neki ágyban, takaró alatt kell aludnia. Hogy kétség se férjen ehhez, a biztonság kedvéért a párnáját is szétcincálta, majd ott ült az egyenletesen szállingozó, puha tollak között, mint akinek elképzelése sincs, hogyan kerülhettek azok oda. Menthetetlenül és visszavonhatatlanul vizslások lettünk. Olyannyira, hogy amikor Sadie családot alapított, kalandos úton ugyan, de nálunk maradt egy gyermek. Köksi, anyjával ellentétben mem mutat különösebb érdeklődést sem az irodalom, sem a fából készült tárgyak iránt, ellenben kora gyermekkora óta kábel és textil fétise van. Elrágta már a szendvicssütő vezetékét, távirányítókat, telefonzsinórt, és szűnni nem akaró vágyat érez, hogy kifogó kesztyűt, konyharuhát, vagy zoknit lopjon. De számít ez, amikor este fáradtan hazaérve beteszem a zárba a kulcsot és már hallom, hogy az ajtó mögött ugrálnak, türelmetlenül várva, hogy belépjek és a nyakamba ugorhassanak? Kiolvasnak, dekódolják az üzeneteket, majd beledugják a fejüket a bevásárló szatyorba, hátha van ott nekik valami.  Pontosan 3 dolog van, aminek a nevét sem lehet kimondani ha nincs a házban. Túrórudi, hamburger, goffri. Ha bármelyiket véletlenül kiejted a szádon, akkor azt adnod is kell. Ez nálunk a policy.

Bátran gondoljon mindenki, amit akar. Igen "elkényeztetett dögök". Igen, a túrórudi szállítmány jelentős része az ő gyomrukban végzi. Igen, csakis házi kosztot kapnak, külön főzünk nekik. És igen, elképzelni sem tudjuk az életünket vizsla nélkül. Tökéletlenek, pont mint mi. Sadie pl retteg a vihartól és a tüzijátéktól, viszont imád úszni és nem lehet kiimádkozni a vízből. Vele ellentétben Kökény inkább békát keres a parton, csak vízbe ne kelljen menni, viszont ágyút sütögethetnek a füle mellett, akkor sem rebben a  szeme se. Ők már nem vadászkutyák, hanem családtagok. Ez van. Ha egyszer vizlsás lettél, az is maradsz!  

Íme a két lány természetes környezetben: