Életem! Ma nemes egyszerűséggel fejberúgtad kis Köksit, aki nem tudta mire vélni ezt az egészet, hisz a mozdulat belőlem jött anélkül, hogy én magam megmozdultam volna. Tudod, előszeretettel teszi a fejét a pocakomra. Minden alkalommal elmagyarázzuk neki, hogy ott növekszik a kis gazdája, aki keményen rendet fog tenni amikor megérkezik és nagyon kell rá vigyázni és óvni. Vizsla típusú (ezt majd később elmagyarázom miért fontos) így roppant értelmesen tud nézni, és az az érzésed, hogy érti is, amit mondtál neki. Apáddal úgy gondoljuk, hogy nagy cimbik lesztek a kis szeleburdival.
Kicsim, ezt mindenképp el kell neked mesélnem, mert fogalmam sincs, hogy mennyit érzékeltél az egészből, de Apád uh-értelmeziési nehézségeiből ma igazán nagy röhögés kerekedett, bocs, ha nagyon összeráztam a magzatvized. Az az igazság, hogy Buxa doktor, aki roppant alapos és nagyon kedves orvos, minden egyes látogatásunkkor kinyomtat egy tetszőleges képet az ultrahang felvételekből és diszkréten az asztal szélére helyezi. Így volt ez most is és Apád még távozásunk előtt megpróbálta értelmezni azt. A felsimeréstől boldogan sorolni is kezdte: "nézd, ott a kis keze, meg a kis lába és a fejecskéje". Hidd el én sem vagyok akkora ász ebben, de épp ezért szeretek mindig rákérdezni, hogy mit látunk. Nem volt ez másként most sem, megerősítést vártam Buxa doktortól, de ő annyit mondott, hogy a képen az a te kis vulvád... Nem akarom, hogy ez a tévedés apád kedvét szegje, hidd el.
Címkék: Panka
Apád 2 hete rendelte meg az általunk csak nemes egyszerűséggel coin d'enfant-nak, (aka. gyermeksarok) titulált, a hálószobánk jelentős hányadát képező szektorba a kombinált ágyadat. Semmit sem akar a véletlenre bízni, alapos kutatás eredménye a választás. Az otthoniak küldeménye is befutott, rengeteg szépséges babaruha és bájos ajándékok formájában. Amikor a közösségi oldalon megosztottam az örökölt és új ruhadarabokról készített fotót, kaptam hideget és meleget is. Most megígérem, hogy ha azok a nénik-bácsik jönnek majd vendégségbe, akik beszóltak a mennyiségre, akkor nyugodtan elvonulhatsz játszani a szobádba, elég ha érkezésükkor és távozásukkor köszönsz nekik. Komolyan mondom.
Képzeld életem,már 6 pár cipőd is van és rengeteg dögös nyáriruhád, amiben jövőre a Balatonon villanthatsz. Apád és én csak mosolygunk minden alkalommal, amikor egy-egy darabot a kezünkbe veszünk. Mindegyik speciális a kollekcióban, de akad pár body és egy puha pléd, aminek a történetét el kell mesélnem neked. A néni, akitől kaptad a nászútunkon, 12 évvel ezelőtt volt szállásadónk Londonban és búcsúzóul kaptuk tőle ezeket egy kis csomagban. Az évek alatt sokszor megfordult a fejemben, hogy továbbadom valakinek, de végül eredeti csomagolásban ott maradt az otthoni lakás gardróbjában. Már el is felejtettük, hogy van, de a nagyi becsempészte a többi közé, nem kevés könnyet csalva ezzel a szemembe. Hát így állunk most.
Címkék: Panka
Anyámat állítólag többen hülyének nézték, amikor kiderült, hogy születésem pillanatától beszélt hozzám. Ennek már 38 éve, azóta a szakirodalom is kimondottan javasolja a kommunikációt a gyermekkel, már magzati állapotban. Én szakkönyvek nélkül is folyamatosan kommentálom a történteket Pankának. Én vagyok a szeme, részben a füle is, és nem utolsó sorban ízlésformálója. Utóbbit nem tudom hogyan értékeli, de hajlamos vagyok azt hinni, hogy az erőteljes mozgás, rúgások és jobb egyenesek azt hívatottak kifejezni, hogy tetszik, amit hall. Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy lejegyzem a "beszélgetéseinket" arra az esetre, ha később nem, vagy másknt emlékeznénk rá. Mivel itthon pihenek időm és energiám is van ilyesmire, miközben persze a lázas fészekrakó 1.0-át is futtatjuk.
Címkék: Panka
13:40-re volt időpontom, de ismerve az ilyen helyeket tudtam hogy ez csak hozzávetőleges, hiszen mindig van eltolódás. Ezért amikor a magas, kellemesen őszülő, még Töki szerint is sármos doki pontosan 40-kor kilépett az ajtón és engem szólított, elállt a szavam. Ott hevert előtte a két évvel korábbi dossziém, ami hirtelen felidézte bennem azoknak a rémes napoknak az emlékét, de nem engedtem teret nekik. Nem ismétlődhet meg ugyanaz.
Röviden összefoglaltam az időközben eltelt 2 év eseménytelenségét, illetve sikertelenségét, de végezetül csak azzal zártam, hogy: " viszont most azért vagyok itt, mert minden jel szerint a 10.hétben járok". Határozottan felállt a székéből, a vizsgálóasztalhoz sétált és annyit mondott "nézzük meg,hogy minden rendben van-e, hisz a múltkor is ilyen korai stádiumban ért a veszteség". Pár perccel később kedvesen paskolta meg a térdemet és mosolyogva mondta, hogy úgy tűnik lassan túl vagyunk a nehezén és örülhetünk. Itthon aztán ezt elújságoltam Tökinek, aki az én elégedettségemet látva szintén megnyugodott, hogy végre a megfelelő orvos kezében vagyunk, de az ő személyes találkozójuk még hátra volt. Tudtam, hogy elégedett lesz, hiszen Buxa doktor nem bizalmaskodó, viszont pont annyira közvetlen és törődő, amennyire nekünk, azaz nekem igényem van. A látogatásaim között eltelt időben felmerült kérdéseket fel sem kell tennem a találkozásaink alkalmával, mert kérés nélkül is mondja. Voltaképpen minden remekül alakul és alakult így lehetséges, hogy nagyobb parák nélkül jutottunk el immáron a 7. hónapig. Mostantól inkább a mi félelmeink és kérdéseink kerülnek előtérbe. Mert itt van ez a csodálatosan klassz dolog, amire készülünk és korban meglehetősen értettek is vagyunk rá, de engem időnként elgondolkodtat, hogy nem ragadtunk-e a vágyakozó-várakozó szerepben és ha eljön az időnk, akkor mindent úgy fogunk-e csinálni, ahogy Pankának a legjobb...
Szóval így történt, hogy Panka ezen a borongós februári napon úgy döntött, hogy minket választ szüleinek. Nagy volt a boldogság, de természetesen Töki megfontoltsága és egészséges szkepticizmusa nem engedte meg, hogy világgá kürtöljük a dupla csíkot a teszten. Azt mondta: "majd, ha lökúr doktor konfirmálta". 2 héttel később Lökúr doktor konfirmált egy petezsákot, amelyben akkor még nem látott semmit, és ha ez nem volna elég, semmiféle kedves és bíztató szóösszetétel, vagy félmondat nem hagyta el a száját, csak annyit mondott, hogy adjuk még neki 2 hetet. Ez volt az a pont, amikor először fordult meg a fejemben, hogy bár a faszi állítólag a szakma egyik ásza, emberileg nem biztos, hogy a legalkalmasabb az olyan nők illetve párok vigasztalására és bíztatására, mint mi vagyunk. Kibekkeltük hát a 2 hetet és izgatottsággal vegyes szorongással vártuk, hogy mit mond az ultrahang. Jelentőségteljes hümmögés és aházás közben, teátrális mozdulattal tekerte fel a hangerőt a szerkezeten és ekkor meghallottuk azt az ütemében semmihez sem fogható szívhangot, amit az apró petezsák, még apróbb lakója produkált. Sírtunk.
Néhány perccel később az íróasztalánál ültünk és a következő lépésekről szóló instrukciókat vártuk, miközben ő unottan vakargatta kopasz fejét és félhangosan, de tökéletesen érthetően ezt mantrázta: "mi is a következő lépés, lássuk csak, lássuk csak." Töki ekkor rúgott bokán, ami őt ismervén egyet jelentett azzal, hogy "ezt a jelenetet még megbeszéljük otthon" Nem kellett hazáig várni, a rendelőből kilépve azzal kezdte, hogy neki ehhez az orvoshoz semmi bizalma, egyébként is cserben hagyott már minket, keressünk mást. Ekkor még érvként sorakoztattam fel mellette az erős szakmaiságát, ami akár az emberi oldal rovására is mehet, de tudtam, hogy nekem sem erre van igényem. Két héttel később már a régi orvosom, Buxa doktor rendelőjében ültem és vártam, hogy sorra kerüljek.
Tökitől nem kaptam teljeskörű felhatalmazást arra, hogy Panka vélt foganntatásának körülményeit ide írjam, bár elég sokan ismerik azt. A részletek elhallgatásából pedig akár arra is következtethet a kedves olvasó, hogy...
Lényeg az, hogy voltaképpen megállapíthatatlan, hogy a Lökúr doktort ad hoc jelleggel helyettesítő kolléga tökéletes célzásának, vagy az ő "otthon azért még gyúrjanak rá" utasításának eredménye-e. Bár ez ma már tökéletesen mindegy. A részletek megmaradnak nekünk, meg annak pár közeli barátnak, akik hosszú évek óta részesei az életünknek. A lényeg, hogy van ez a kis élet, akinek minden egyes fejlődési szakaszára könnyes szemmel csodálkozunk rá, kezdve onnan, hogy 2 csík volt a tubuson. Féltjük, óvjuk, parázunk, de talán még nem estünk át a kórosan pocaklakózó oldalra. Minden Buxa doktorral töltött session után elemezni próbáljuk a random módon kinyomtatott képet. A minap például végső igazolásként az apa csillogó szemeit látva természetesen kinyomtatta a gyermek nemiszerv-kezdeményét, nem kis fejtörést okozva nekünk ezzel. Így mielőtt Töki abban a hitben távozott volna a rendelőből, hogy a kialakukóban lévő vulva az agya, a köldökzsinór pedig az egyik "kis karja" Pankának, jobbnak láttam megkérdezni a doktortól, hogy mit látunk a képen, ő pedig mosolyogva tett helyreigazítás.