és nem fogyókúra, hanem komoly kérdéseket felvető, amolyan élve-boncoló, önismereti feladatsor-deszépenmondtam. SirWale és Sparrow blogján találkoztam vele és úgy gondoltam nem árthat, ha karácsonyra én is kiismerem magam. Nos íme a kérdések, napi bontásban:

1. nap: valami, amit utálsz magadban
2. nap: valami, amit szeretsz magadban
3. nap: valami, amit meg kell bocsájtanod önmagadnak
4. nap: valami, amiért meg kell bocsájtanod valakinek
5. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során
6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned
7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned
8. nap: valaki, aki pokollá tette az életedet vagy pocsékul viselkedett veled
9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott
10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd
11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod
12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot
13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át - írj levelet
14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett - írj levelet)
15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment
16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni
17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed
18. nap: véleményed az azonos neműek közti házasságról
19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?
20. nap: véleményed az alkoholról és a drogokról
21. nap: képzeld el, hogy a legjobb barátod autóbalesetet szenved, ti pedig egy órával korábban vesztetek össze. mit teszel?
22. nap: valami, amit bárcsak ne tettél volna meg az életedben
23. nap: valami, amit bárcsak megtettél volna az életedben
24. nap: készíts valakinek egy zenei listát és magyarázd el, miért azokat a zenéket választottad. - írd le a számok címét és a levelet
25. nap: az ok, amiért szerinted a mai napig életben vagy
26. nap: gondoltál valaha arra, hogy eldobd magadtól az életet? ha igen, mikor és miért?
27. nap: mi a legjobb dolog az életedben mostanság?
28. nap: mi lenne ha teherbe esnél? mit tennél?
29. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tudni magadon/magadban változtatni és az okok
30. nap: írj levelet magadnak - írj le benne mindent, amit szeretsz magadban

Ha ez egy mese lenne, szólhatna például a három gyermek közül a legkisebbről. De ez a történet most a középsőről szól, akinek csoda van a torkában és ezt elfogultság nélkül állíthatom.  Van egy álma. Szeretne országvilág előtt énekelni és mi most ebben a segítségére lehetünk. A tehetségéhez nem fér kétség, a lelkesedése pedig töretlen.  Idén elindulhatna, félig magyarként, de Belgium színeiben az Eurovision versenyen. Hogy ez lehetséges legyen ehhez kellünk mi. Ugyanis a belga "királyi" tv ránk, hallgatókra bízza a döntést. Létezik egy francia oldal, az akamusic, ahova felkerül az összes nomináló dala, de hogy végül ki képviselheti Belgiumot a nemzetközi megmérettetésen, az azok közül kerülhet ki, akik elérik a 20.000 eurós álomhatárt. Elmondom hogy működik. A dal, esetünkben Steph dala a "Je cours" is ott figyel a listán és szponzorokra vár. A támogatás minimális összege 5 euró, de természetesen többel is hozzá lehet járulni, vagy csak egyszerűen "lájkolni". Ha ez a dal indulhat a versenyen, akkor az összes támogató 40%-os haszonnal kapja vissza a befektetését, ha viszont mégsem sikerül elérni a kívánt összeget, úgy minden szponzor visszakapja a pénzét. Pontosan ugyanannyit, amennyit befektetett.  Miért ne válthatnánk valóra Steph álmát?!

Az elmúlt hetekben teljesen maga alá temetett a rendszer. Elfelejtettem önmagam lenni és most roppant nehéz összeszednem magam újra. Külső jele nem volt. Belülről marcangolt már hosszú ideje, mire végre jött a megváltó, minden rothadó szeméttől megtisztító zokogás. Ez történik, ha szembe mész ömnagaddal. A koncepció olyan nagyon jónak tűnt és egyszerűen kivitelezhetőnek. "Mindenre úgy reagálni, ahogy adják". Eddig bírtam. Képtelen vagyok valaki más lenni, mert a mellékelt ábra szerint sokkal-sokkal fájdalmasabb, mint a sérülések, amit akkor szerzek, ha önmagam lehetek.

Ha jobban belegondolok, egyetlen előnye volt ennek a lelken kívüli élménynek. Végre szeretem azt, aki vagyok és ami még lehetek.

A padlón feküdtem
némán, csendben
Láttam könyveket sorakozni
szépen, rendben
Láttam tavaszt, őszt
és halált
Láttam gyermekét sirató anyát
Láttam bizony,láttam én
Ruháját szaggatta
őrjöngött szegény

A réten ültem
szomorún, magamban
Hallottam tücsköket dalolni
egyenként, s hadban
Halottam ravaszt, őzet
és kismadárt
Hallottam gyermekét sirató anyát
Hallottam bizony, hallottam én
Amint a föld könnyét itta,
S csak őrjöngött szegény

Egy szobában ültem
egyedül, bénán
Láttam embereket
jönni-menni némán
Láttam felsíró gyermeket
Láttam holtat, kiben a szó megrekedt
Láttam, mindent láttam én
Hisz az őrjöngő anya nem más volt,
mint én

Az történt, hogy átmenetileg shopaholic lettem. Amíg sátorlapokba burkoltam a testem nem volt ilyen problémám, mert a vásárlás kőkemény, frusztráló tortúra volt. Amióta viszont újra van keresnivalóm a konfekció osztályon , mintha valami megváltozott volna. Persze a komplett ruhatár havi cseréjét képtelenség szponzorálni, így kényszer szülte öröm az arab piac turkáló részlegének rendszeres látogatása. Az a policy, hogy minden alkalommal veszek egy számmal kisebbet és amikor elérkezettnek látom az időt megpróbálom. Ha jó rám, akkor ezt azt jelenti, hogy indulhat az újabb beszerzőút. Mit szépítsem? Már ismernek. Az egyik "kedvezménnyel kedveskedik", a másiknál otthagyhatom a csomagot, amíg bejárom a piacot a harmadik meg már olyasmit is megenged magának, hogy idézem: "neked, a macskaszemű nőnek félreteszem".  Ma az ő közreműködésükkel sikerült teljessé tennem a téli ruhatárat és mit is mondhatnék? Pöpec darabok, király érzés.

Ha megszáradtak felnyomok egy csoportképet...

update: Megszáradtak már jó ideje. Íme

Néha azt gondolom, hogy a rendszer már nem tud meglepni, mert öt év alatt annyit tanultam, hogy fel vagyok készülve mindenre és bármire. De egy szart tudok én mindent! Semmit sem tudok és nincs vértezet sem.  Arról is csak elképzelésem van, hogy a belga elme létezése hol kezdődik és hol ér véget, de abban biztos vagyok, hogy két pont nagyjából megegyezik.

Levelet kaptam és nem Széppár néni volt a feladó, hanem helyi Közlekedési Felügyelet-éljen soká az összes dolgozója a mérhetetlen figyelmességéért.  Annyit írtak, hogy az 5 éve a tulajdonomban lévő rendszámtáblát május óta jogtalanul használom, és mivel előző autóm értékesítésekor nem szolgáltattam vissza, most csúnyán megbüntetnek  és találkozunk a bíróságon.  Bosszantsál fel egy fűtést és meleg vizet 5. hete nélkülöző nőt, azzal, hogy kiragadod alóla az egyetlen tárgyat, amitől még viszonylag komfortosnak érzi az életét és amivel kényelmesen járhat meghívásos alapon fürdeni a barátaihoz, ráadásul még fűthető is! Bosszantsál és utána fenyegesd a bírósággal! Hirtelen felindulásból Serge-en, az autószalon alkalmazottján akartam levezetni a dühömet, amiért nem végezték jól a munkájukat, de hamar kiderült, hogy a biztosító sara lesz, ugyanis amikor az új kocsira megkötöttem a kötelezőt, akkor a kis rózsaszín papírt nekik kellett volna eljuttatni a fent említett szervhez, viszont ezt elmulasztották. "Eric, you are a fucking dead man"-gondoltam. Eric viszont nem kért a közreműködésemből, mert ha nem is halott, de két hónapja betegállományban van heart murmur-rel. Heidi a replacement kedves, segítőkész, de ez sem menti meg attól, hogy hosszú percekig az első számú közellenség szerepében tetszelegjen a szememben. Hozza a kötvényeket, mindhárom eddig általam használt kocsiról és nicsak, a legfrissebben még mindig a régi autó adatai szerepelnek. Azt ígéri utánajár. Nem - mondom határozottan. 24 órán belül megoldást akarok. Lejátssza a hatósággal, bárkivel, de ezt a balhét nem én fogom elvinni, nem megyek bíróságra. Bevonjuk a játékba az igazgatót is, aki megkér, hogy minden papírom másolatát küldjem át neki reggel és megesküszik, hogy azok birtokában személyesen veszi kézbe az ügyet. Viszonylag nyugodtan hajtom álomra a fejem, és a tény, hogy a leheletem látszik a hálószobában, már nem is zavar annyira. Reggel, ígéretemhez híven átküldöm a dokumentumok scannelt változatát és várom, hogy mikor nyitják ki az e-mailt. Egy telefonos figyelmeztetés után már jön is a beállított értesítő, hogy elolvasták a levelem. Délután 3 körül aztán leadom a figyelmeztető lövést, egy váratlan telefonhívás formájában. Ellen képben van, ő a harmadik helyettes hatodik helyettes-almegbízottja, de furcsa mód mindenről tud és értékes információval szolgál. Előre figyelmeztet, hogy kellemetlen lesz, hosszas, de mivel az ő hibájuk, minden ezzel kapcsolatos költségemet ők állják.

Íme a teendők, amennyiben valaki ebben az országban hasonló szituációba keveredne. Nem túl lájkli, mert épeszű ember ide nem kívánkozik, sérültek meg már épp elegen vagyunk, de leírom.

1. Tudomásul veszed, hogy a kocsit nem vezetheted, mert hiába látod a táblákat rajta,hivatalosan nincs rendszáma, amit viszont a magadénak vallasz, az nem a te kocsid alvázszámával van összekötve a rendszerben.

2. Leszereled a VFH694-et elől-hátul és készséggel visszasétálsz vele a felügyeleti szervhez, ahol lesütött szemekkel, fürkésző tekintetű, időnként hangos röhögésben kitörő ügyintézők valamelyikének visszaadod és ugyanabból a lendületből igényelsz egy újat.

3. Kerítesz egy garázst, ahol vállalják, hogy házhoz jönnek a most már tényleg rendszám nélküli kocsidért és elviszik újra műszaki vizsgára, hogy megbizonyosodjanak az alvázszámról megest.

4. Ha van egy kis eszed, erre az időszakra csereautót kérsz a választott garázstól, hiszen a költségeidet úgy is a biztosító állja.

5. Vársz, amíg a frissen igényelt rendszámodat néhány hét után végre átveheted.

6. Ebben az időszakban többször is hálát adsz a sorsnak, hogy az elmúlt 5 hónapban sem koccanásod, sem tilosban parkolásod, de még egy generál közúti ellenőrzésed sem volt, mert csakis a szerencsének köszönheted, hogy nem sitten ülsz, autólopás alapos gyanújával.

Már sokszor megkaptam, hogy méltánytalanul keveset emlékezem meg az állatállományról és ezt most mindenképp pótolni szeretném, mert amit Sadie a minap  művelt, az ide kívánkozik.

Nálunk a vizslák családtagok és szabad feljárásuk van a kanapéra sőt, saját, külön-bejáratú takaróval rendelkeznek mivel alultápláltságukból adódóan vékony bundájuk miatt fázósak. A párna használata sem ismeretlen számukra, így ördögi gyorsasággal tudják a komfortfokozatot növelni, abban a pillanatban hogy látómezőn kívül kerültünk. Mivel a fűtés és a napsütés is egyaránt elkerült bennünket az utóbbi időben, a csajok szabadidejük nagy részét burokban töltötték. Tegnap aztán egy kis időre kisütött a nap, aminek Sadie nem is tudott ellenállni és kénytelen volt kidolgozni egy tervet a napozás megoldására. Töki a másik szobában ült a gép előtt, amikor nagy zsinatolásra lett figyelmes, de  mire átért a nappaliba csak annyit látott, hogy Sadie a kanapén rendezi a párnákat, helyet keresve magának, így visszament a dolgára. Alighogy leült újabb matatás és küzdelem volt hallható és mire ismét átért ez a látvány fogadta.

Sadie tehát nem tudott ellenállni az utolsó őszi napsugaraknak és megágyazott magának egy fénysávban. Zseniális a dög!