A padlón feküdtem
némán, csendben
Láttam könyveket sorakozni
szépen, rendben
Láttam tavaszt, őszt
és halált
Láttam gyermekét sirató anyát
Láttam bizony,láttam én
Ruháját szaggatta
őrjöngött szegény
A réten ültem
szomorún, magamban
Hallottam tücsköket dalolni
egyenként, s hadban
Halottam ravaszt, őzet
és kismadárt
Hallottam gyermekét sirató anyát
Hallottam bizony, hallottam én
Amint a föld könnyét itta,
S csak őrjöngött szegény
Egy szobában ültem
egyedül, bénán
Láttam embereket
jönni-menni némán
Láttam felsíró gyermeket
Láttam holtat, kiben a szó megrekedt
Láttam, mindent láttam én
Hisz az őrjöngő anya nem más volt,
mint én
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zseer.blog.hu/api/trackback/id/tr604263955
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.