Két hete "ismerem" a srácot. Minden áldott reggel ugyanabban a szerelvényben utazva figyelem hogy boldogul a kis project-tel. Láthatóan nem szenved, bár nem is halad irtózatos iramban sem. Csak lépésről lépésre, mondhatni lassan. De felettébb imponál a kitartása. Sejtelme sincs arról, hogy bizonyára többi utastársával ellentétben, én jól tudom mivel foglalatoskodik. Segítenék is neki, hogy végre elkészüljön, de egyedül kell megfejtenije a titkot. Ragaszkodik a fehér oldal fixen tartásához, de minden mozdulatot többször is átgondol. Ma már egészen közel került a megoldáshoz abban a 15 percben amíg szemben ültem vele, de nem érti még egészen. Nem látja át, hogy hogyan rendezhetőek az azonos színek azonos oldalra. Öt mozdulat. Kb ennyire volt ma reggel attól, hogy befejezze és végre megfejtse a Rubik kocka rejtélyét...

Van ez az ősz dolog, ami többnyire rossz hatással van rám. Sosem tudom az év ezen szakaszában követni az időjárást, mert a lehető legváratlanabb fordulatokat produkálja. Átragad a szeszélye. Vagyok is, meg nem is. Élek is, meg nem is. Remekül idomulok a körülményekhez, aztán amikor ismét magamhoz térek rájövök, hogy megint lecsúsztam valamiről, mert pont ősz volt. De rendjén van ez így.

Nehéz úgy a plus-que-parfait elsajátítására koncentrálni, hogy Gojko Mitic alteregoja ül mellettem franciaórán. Valahányszor ránézek, elképzelem amint a prérin lovagol a fehér telepeseket üldözve. Néha nem is tudom megállni, hogy ne mosolyogjak magam elé, amitől ő bizonyára komplett hülyének néz engem. Welcome to niveau 6.

Nem a darwinizmus alaptéziseit kívánom feszegetni, pusztán az örök kérdés foglakoztat. Miért ez a markáns különbség köztünk és a férfiak között?  H

- Már az is durva, hogy reggel 35 perc minuten munkaidő helyett 2 óra alatt jutottunk be a városba és ezzel majdnem lecsúsztam a láthatatlan melírról. Az még inkább nonszansz, hogy a járatomat is törölték a sztrájk miatt. De, hogy a járdát, amin még reggel békésen húztam az intelligens bőröndömet, délutánra elbontották, az (h)i(h)etetlen!
- Nyuszi, mondanám, hogy ilyen a mi szerencsénk, de ez csak a belga system.

-Jajj, de helyes kis délkelet ázsiai pár.
-Igen, egy lakótelepi lakást simán galériázhatnak.

-Köksi pénteken hatéves lesz. Iskoláskorú.
-Még nem, mert októberi, tehát év-vesztes.
-Csillagom, komolyan úgy gondolod, hogy ez az egyetlen akadálya a beiskoláztatásának és nem az, hogy tulajdonképpen ő egy kutya?

-Szerinted holnap elindul a gépem, vagy megint törlik?
-Nem akarlak áltatni Nyuszi, de úgy tűnik hogy a szerencse elszegődött mellőlünk. Azt mondom nézzük meg és ha mégsem megy, akkor még simán visszaérünk ügyfélfogadási időben a "kommünbe" és beadjuk a letelepedési kérelmedet. Tökivel a nevünkre veszünk stb.

Aztán mégiscsak felszállt...

Valamiért már egész kisgyermek koromban rabul ejtett az a bájos holland szokás, hogy a nappali ablakait fedetlenül hagyva bepillantást engednek az otthonukba. Nem hiszem, hogy én rántom le a leplet az ennek hátterében nyugvó nagy titokról, de állítólag azért a kendőzetlenség hagyománya, mert a holland egy hajós nemzet és a tengerészek otthon hagyott várakozó és vágyakozó feleségeit így nem vette a szájára a szomszédság, ugyanis könnyedén követhető volt az életük. Mintha a nappali lenne az egyetlen alkalmas helyszín liaison-ok lebonyolítására !? Mindegy, nálunk sincs függöny, így a macskák utca sarkán lévő földszinti ingatlanba gyakran pillantanak be kíváncsiskodó tekintetek. Ha tegnap este valaki a nappalinál tovább látott volna, és tekintete szárnyra kelve belebeg a hálószoba felé is, akkor mindenképpen valami furcsasággal találkozik.

Nyuszi már lefeküdt én pedig az ágya szélén ültem és mesét olvastam neki. Nem is akármilyet, hanem az egyetlen fellelhetőt a házban. A Sehány Éves Kislány gyermekkorom nagy kedvence és fontosnak tartottam magammal hozni azt a példányát, amit 4 éves koromban kaptam anyámtól. Nem kívánom darabokra cincálni a művet, mert komoly érzelmek fűznek hozzá, de be kell vallanom, hogy ami néhány évesen feledhetetlen élményt nyújtott nekünk, azon most, felnőtt fejjel hatalmasat vihorásztunk. Vajon miért hívják a könyvben szereplő kislányt Marikának a testvéreit  Pistinek és Palkónak, nem pedig autentikusan Clairenek, Jean-Francoisnak és Laurent-nak? Az, hogy a nagynéni Magdus már meg sem lepett. De hogy ki akarna egy petezsáknak nárcisz szirmaiból ruhácskát varrni, az már végképp nem fért a fejünkbe.  Épp ezért felhagytunk a mese analizálásával és aludni tértünk, hogy ne tegyük tönkre a  gyermekkori emléket.

Ma este a Lencsi lánnyal ismertettem meg Nyuszit. Nem tudom, hogy az énekem, vagy a szöveg, netán a kettő együtt, de azonnal alvásra bírta. Hát így élünk mi a macskák utcában a "kacajterápiás" időszakban.

Amint az látható "átöltöztem". Vagyis inkább átöltöztettek. Igen, így helyes. Anna ugyanis időt és fáradtságot nem sajnálva megcsinálta a zseerkirály új sablont, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok.

Köszönet jár Szemtelen Tyúknak is , amiért tegnap este, hihetetlen kreativitását megvillantva előállt az új, személyre szabott "sarcasm ahead" logoval. Mit mondhatnék? Megpróbálok rászolgálni. Köszönöm.

Elképesztő, hogy olyan dolgokat, mint a csapból folyó meleg víz mennyire evidensnek veszünk és csak akkor tanuljuk meg igazán értékelni, amikor nincs. Nálunk márpedig egy hete nincs. Sem meleg víz, sem fűtés. Utóbbi nélkül tudunk ugyan létezni, mivel az időjárás még nem annyira zord, de a meleg víz! Istenem, a meleg víz az nagyon hiányzik! Generálunk ugyan, de az esti kádfürdőzés közben a mosolyunk mégsem annyira őszinte, mert a csobbanást megelőző tortúra a húsleveses fazekakkal és a vízforralóval megmérgezi az egészet.

Minden egy kiragasztott cetlivel kezdődött, ahogy ez ebben a házban lenni szokott, . "Jön a chauffagiste" szólt a hirdetmény Széppár néni reszketeg kézírásával. Aztán pár órával később Széppár bácsi, akit nyugdíjba vonulásával egy időben megcsapott a wireless internet szele, küldött egy emailt, amelyben rendkívüli közgyűlést hívott össze, igen rövid, pár órás határidővel. Akkor már tudtuk Tökivel, hogy idén a Jézuska az új ablakok és bejárati ajtó mellé kazánt is hoz. Nem ezt kértük ugyan, de gyerekkorunkban megtanultuk, hogy  a szülők előszeretettel sértik meg a levéltitkot és gyakran mégis inkább kötött kardigán hevert a fa alatt, nem a hőn áhított játék. Szóval nem ért minket váratlanul az a bejelentés, hogy a negyvenéves kazán végleg elfüstölt.

Cseréljük hát ki, hangzott a felkiáltás, de ekkor Széppár bácsi megkezdte expozéját, melynek a lényege röviden annyi, hogy a kazánt annak idején beleépítették a házba  !!!és az eltávolításának két módja van. Az egyik , hogy a helyrajzilag első garázs falát áttörve  viszik ki a monstert. Ugye nem kell mondanom, hogy kié az érintett garázs? A másik az egy kicsit "bátor" ám költséghatékonyabb és van is rá már kivitelező. Erre persze mindenkinek felcsillant a szeme. "Halljuk hát!"- hangzott a biztatás. Nos emberünk, akinek feltehetően elment az esze, vállalkozna arra, hogy egy hét alatt flex-szel feldarabolja a cuccot, amit optimális esetben a fémhulladék gyűjtők majd elhordanak. Úgy legyen! Ebben a kérdésben megszületett hát a döntés. Ekkor továbbléptünk a második napirendi pontra melynek tárgya a ciszternában nyugvó, frissen tankolt 2000 liter fűtőolaj további sorsa volt. "Szívassuk ki!"- jött a javaslat. "Mind az 1000 liter hozzá keveredett talajvízzel"! -tette hozzá Széppár bácsi. Ezen a ponton hirtelen mindenki hallgatásba burkolódzott és a továbbiakban már nem is beszéltünk erről az igen kényes témáról. Az este hátralevő részében eldöntöttük, hogy az olajról átállunk gázra és 3 költségvetést gyűjtünk be. Ebben a fázisban vagyunk most, de a hírszerzés úgy értesült, hogy a legkedvezőbb ajánlatot megtenni készülő kivitelező csak egy hónap múlva tudja megkezdeni a munkálatokat.

Takarónk van elég, már csak egy nagy-teljesítményű merülőforraló kellene.