A barátságos és enyhe télhez szokott belga népeket és a megtűrt emigrációt is paralizálta a hirtelen beállt zima. Tegnap, amikor hosszan-tartó betegségem egy utolsónak vélt napján talpig bebugyolálva, Amundsen menetfelszerelését megszégyenítő outfitben, kezemben egy kávés papírpohárral megálltam az irodában, a cipő nélkül topogó főnököm, hangjában leplezetlen számonkéréssel szegezte nekem a kérdést, hogy miért nincs kesztyűm. Bár a helyzet felkínálta, én mégsem vágtam neki vissza azzal, hogy én bármikor megmagyarázom a kesztyűtlenség okát, de hogy rajta miért nincs cipő az sokkal talányosabb. Szerencsére megérezte, hogy előnyben vagyok, így azonnal hozzátette, hogy ő bizony az időjárásra való tekintettel mindenből kettőt vett fel, így most egy-egy átmenetileg fölöslegessé vált darabtól készül megszabadulni. Nem firtattam tovább, mert a felbucskázó kacaj miatt így is az asztalon végezte a reggeli koffein adagom egy része. És hogy őszinte legyek, még most sem megy ki a fejemből a kék-sárga csíkos zokni látványa, csakúgy mint a biciklin ülő, sudár tartását nem kis mértékben az erőteljes mínusznak köszönhető Széppár nénié, aki a hajnali sötétségben épp a piacra teker, nyomában a Michelin babára emlékeztető Daniellel. Tél van, és ezt a konyhában defrost üzemmódban lábadozó muskátlis-ládák is igazolják...
A bejegyzés trackback címe:
https://zseer.blog.hu/api/trackback/id/tr444264071
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_74111 2012.02.04. 08:08:44
Gabókám, ez egy csodás gyöngyszem volt! :) Jöhet a többi, nem baj, hogy most az én kávém is az asztalon kötött ki! :)
Ismeretlen_21153 2012.02.04. 13:00:29
@Csilla ha az élet produkálja, akkor megírom. :)