A hihetetlen belmagasságú, ósdi bútorokkal berendezett, áporodott szagú nappalijukban teáztam és nem értettem, hogy miért, vagy hogyan kerültem oda. Széppár bácsi kétes állagú süteménnyel kínált, de én a diétára hivatkozva visszautasítottam, ő pedig nem erőltette tovább. Kedélyesen beszélgettünk, de egy váratlan pillanatban, amikor épp a csészémért nyúltam, Széppár néni reszketeg kezei közé fogta az enyémet, tekintetünk találkozott és beszélni kezdett. " Az elmúlt 4 évben sok pénzt vettem el tőletek. A közös költség valójában csak a töredéke annak, amit ti évente befizettetek. Nincs mentségem, de jóvá szeretném tenni. Éppen ezért én és Daniel nyitottunk egy bankszámlát, amelyen elhelyeztük a szóban forgó összeget és megtoldottuk némi kamattal. Talán jól jöhet nektek, így az ablakcsere előtt". Annyira realisztikusnak tűnt. Még azon sem lepődtem meg, hogy mindketten tökéletesen beszélnek magyarul.

Sokat kell még ahhoz tanulnom, hogy franciául álmodjak...