Az idén sok mindenre keresünk megoldást, az egyik ilyen dolog pl. a lakás. Hosszú mérlegelés után arra jutottunk Tökivel, hogy tovább kell állnunk a macskák utcai ingatlanból, ugyanis ha megnövekedik a család létszáma, nem lesz elegendő helyünk. Márpedig a kényelem fontos. Vannak elképzeléseink, meg anyagi korlátaink is, de nem megoldhatatlan. Különösen akkor nem, ha sikerül eladni a budai tehermentest. Ez persze még mind csak fejben van meg, gyakorlatban az egyetlen lépés, amit megtettünk az, hogy böngészni kezdtük a helyi ingatlanos oldalakat és megjelöltük azokat a Brüsszel vonzáskörzetében lévő falvakat, ahol találhatunk sikkes és megfizethető házakat, abban az esetben, ha nem sikerülne a környéken rálelni egy hasonló adottságú, de nagyobb lakásra, mint amiben most élünk. Vasárnap délután felkerekedtünk hát, hogy megnézzük az északi oldalon lévő falvak egyikét. A másfél órás séta alatt rengeteg eladó házat láttunk és még több ügynökség címét gyűjtöttük össze.

Én mindig fenntartásokkal viseltettem a belga építészet iránt, és a mai napig nem értem a 8 méter széles és 250 méter hosszú telkeket, de a hely szűkén kívül nem tudok más észérvet felsorakoztatni a létezésük mellett. De amit ott láttam, na olyat még eddig sehol azelőtt.

Itt van ez a ránézésre kellemes méretű, kényelmesnek tűnő családi ház. Rendezett, szép széles utcafronttal.

De ha közelebbről szemügyre vesszük, akkor azonnal kiderül a turpisság, ha szabad ilyen cizelláltan fogalmaznom. Azt, hogy miféle elmebeteg barom képes ilyesmire a helykihasználás égisze alatt, azt nem tudom, de tény, hogy első pillantásra az ember nem tudja eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen.