Íme itt vagyunk a várva várt nap éjjelén , de semmi jele annak, hogy a gyermek elindult volna. Békésen ficánkol odabent, határozott ám egyáltalán nem durva rúgásokat mérve a hugyhólyagomra. Szeretem, hogy már most finom és nőies, szerintem nagyanyámra ütött. Ha csak fele olyan bölcs lesz, mint ő volt, akkor mindenki felkötheti a gatyát. Visszatérve az állapotomra, a nehezedést és a virslivé dagadt ujjakat leszámítva remek formában vagyok, csak cipőt nem tudok már kötni. Van még 5 teljes napunk arra, hogy konszenzusra jussunk Pankával és megállapodjunk mondjuk egy 6-án éjjel történő érkezésben. Sós karamella fagyival próbálom előremozdítani a tárgyalásokat, egyelőre sikertelenül.