És akkor három nap elteltével elérkezettnek láttam az időt, hogy a két embert, akinek genetikai állományom ilyetén módon való alakulását köszönhetem, egy rövid időre magára hagyjam. Tényleg nem kell nagyban gondolkodni, mindössze 25 percről volt szó, ennyi ugyanis amíg megkerüljük a tömböt a kutyákkal. Természeten indulás előtt körberaktam őket mindennel, felpolcoltam anyám karját, apám kezébe nyomtam egy jéghideg duvelt és egy meglehetősen szórakoztató filmet helyeztem a dvd lejátszóba.
A kellemes esti séta után a lakásba lépve, szinte vágni lehetett a csendet és a feszültséget. Még az előszobában bajlódtam a cipőfűzőmmel, amikor anyám elém ugrott és azt mondta: "Gabikám, nagy bűnünk van!" Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy mégis örökbefogadott gyerek vagyok (ahogy azt lázadó tinédzserkoromban elképzeltem) és ezt most akarják velem közölni. Anyám nem tudta befejezni a mondatot, mert én időközben a nappaliba lépve megláttam, hogy miben lehetnek bűnösek. A padlón sok apró darabban ott hevert Töki lemezjátszójának plexi borítása. Ebben a pillanatban nem anyám volt az egyetlen , aki a könnyeivel küzdött. "Miért?"- fakadt ki belőlem a kérdés kicsit fejhangon. Mind tudjuk, hogy Tökit milyen érzelmek fűzik a "rendszeréhez", de ő volt az egyetlen aki higgadt tudott maradni. Anyám röviden vázolta, hogy ők csak jót akartak és meg szerettek volna ágyazni nekünk mire hazaérünk, ezért apám kivonszolta a matracot a nappaliba, de a kanyarban kicsúszott a kezéből, leverte a hangfalat, ami pont a lemezjátszóra esett. És hozzátette, hogy vele csak a baj van és nem elég, hogy "béna" még kárt is okozott, és nyáron megveszi. A drámát végül Töki zárta rövidre. Mérhetetlen nyugalommal közölte, hogy semmi baj, majd másnap megnézi, hogy a plexin és a gépben lévő lemezen kívül sérült-e más is. Szülők végül nyugodni tértek, Töki pedig az éj leple alatt megvizsgálta a cuccot, aminek szerencsére nem lett semmi baja. Egyetlen dolog bántotta csupán, hogy a Simon and Garfunkel lemeze hallgathatatlanná vált. Én pedig megfogadtam, hogy addig megyek, amíg meg nem találom a lemez egy másik példányát. Remélem karácsonyra meglesz.
Folyt. köv.
