Ezzel a kifejezéssel bővült a görög tudásom ma délután, amikor Roló online megtanította hogy mondják görögül, hogy Jó étvágyat.  Így valami hasznosat is tanultam a még korábban elsajátított ám teljesen felesleges mondat mellé, ami így hangzik: Túl sötét a napszemüvegem.

A gyorstalpalóra egyébként azért volt szükség, mert vacsorára vártuk kicsi görög mackót a feleségével. Nem hiszem, hogy a munkahelyemen nagy hagyománya lenne a főnök-beosztott haverkodásnak, akár munkaidőben, akár azon kívül, de mi teszünk a hagyományokra. Az egyetlen ember volt, aki azonnal és tökéletesen átérezte, hogy a gonosz törpe mellett min megyek keresztül  és az egyetlen, aki segített megszabadulni tőle, pontosan egy éve. Azóta vidáman lépdelek reggelente a munkahelyem felé, nincs ökölbe szoruló gyomor, hányinger és indokolatlan sírógörcs sem. Sőt olyan egészségügyi problémám is megoldódott, melyről sosem hittem hogy komoly stressz is kiválthatja. Szóval sok mindent köszönhetek neki, de a meghívást mégsem a hála generálta, hanem a kölcsönös szeretet. Jó leírni, kimondani morzsolgatni és jó belegondolni is. Remek esténk volt, nem minden ízlett nekik. Mindenből kétszer szedett és én mindenből csomagoltam is, jó magyar szokás szerint. Majd amikor éjfél körül indulni készültek és azt kérdezte merre induljon ha a ringen akar hazamenni, akkor Töki csak annyit mondott, hogy beülünk a kocsiba és megyünk előttük egészen a felhajtóig. És így lett.  a felhajtóhoz érve mi félreálltunk, ők pedig dudáltak és integettek, majd eltüntek a dilbeeki éjszakában.