13 hónap kitartó levelezés után ma végre megkaptuk a jegyző irodájától a hivatalos papírokat arról, hogy miénk a macskák utcai földszinti pecó. Két példányban, igényes vászonkötésben mely névre szóló. Egy Monsieur Tökié egy pedig Madame Töki nevére szól. Ezzel csak annyi a hiba, hogy bár házastársak vagyunk én nem vettem fel az uram nevét ergo Madame Zsabóka vagyok, de a borítón még elviselem a hibát. Kurvanagy szerencséje Ingeveldnek, hogy a szerződésben nem tolta el és ott az anyakönyvezett nevemen szólít. Öröm is ért minket. Részben. Ugyanis a dokumentumok mellé csatoltak egy pár száz eurós csekket, természetesen azon is elrontották a nevemet, így csakis Töki veheti fel a zsetont. Azért így utólag belegondolva sokba van nekünk ez a kis csekk, ugyanis vásárláskor, a számításaikat alapul véve annyi hitelt vettem fel, amennyit mondtak és abban az összegben benne volt ez a pár száz is, amit most ugyan megkaptam, de 30 évig fizetjük vissza a többi sok tízezerrel együtt. Köszönjük neked Ingeveld és reméljük, hogy ez volt életed utolsó ügye és miután mélyen magadba tekintettél sutba dobod a jegyzői praxisodat és engedve a kecskék hívó szavának mától inszeminátorként keresed a napi betevőd.