Hazautazásunk módja családi és baráti körben egyaránt nagy port vert fel. Anyám biztos vagyok benne, hogy halálra aggódja magát és félelmeit nem rest megosztani másokkal sem. El vagyok látva kiváló praktikákkal, van már önkéntes is, aki értünk jön, ha feladnám, vagy baj lenne. Én tényleg nagyon hálásan köszönöm, de nagyon remélem, hogy felesleges az izgalom, mert nem ez lesz az utolsó utunk. A járgány jól megy, magamban bízom, a többi hülyét meg igyekszem elkerülni. És igen, ha a fáradtság legkisebb jelét tapasztalom az első pihenőnél megállunk. Most pedig megvárom amíg Inez kiveti magából a cuccokat és nyugovóra térek. Reggel pedig átmenetileg bezárom a kócerájt.
A bejegyzés trackback címe:
https://zseer.blog.hu/api/trackback/id/tr134262959
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.