Arra biztosan emlékszem, hogy gyerekkoromban az esti film megtekintése számomra tilos volt. Aztán elérkezett az az időszak amikor anyám már hajlandó volt engedményeket tenni, így a lightosabb sorozatokat -gondolok itt a személyes vonatkozású Onedin családra- már megnézhettem. Kicsit később érvénybe lépett az újabb szabály, az esti film egyéni elbírálás alá esett, de a szombat esti koktél már nem volt többé tabu. Idővel aztán lekerült az erőszakos, vagy erotikus jeleneteknél a szemem elé tartott kéz is és nagyjából az általános iskola végére elértem, hogy ne legyen több szabály. Ennek köszönhetően a 80-as évek végére olyan pompás, egy életre meghatározó élményt nyújtó sorozatokat tudtam magam mögött, mint a Rabszolgasors, Tövismadarak,  Shogun, Ki fizeti a révészt, és az Örvény. A felsoroltak közül egyetlen egyet sem szeretnék, sőt nem is bírnék végignézni újra, kivéve az utolsót. Évek óta keresem a módját, hogy hogyan tehetnék szert a 6 epizódból álló BBC sorozatra, hogy újraéljem a rettegést, a hadrendbe állított babákkal, a rémes festményekkel és persze Catherine Durellel, akit egy váratlan örökség Norvégiába Jurdahlsholmen-be szólít. Hogy miért írtam le mindezt? Mert nincs több álmatlan éjszaka, ugyanis a sorozat a héten megjelent DVD-n, legalábbis Wikipedia szerint. Legalábbis Norvégiában. Hallod Janxika?