Tényleg elkerülhetetlen, hogy havi szinten meg ne emlékezzek az ostoba, tesze-tosza, nemtörődöm, belga ügyintézőkről. Tesznek róla, de én meg már unom, hogy a f @ s z n a k mindig rossz oldalán vagyok. Röviden. Vettük ugye Shreket. Voiture kereskedő azt mondta jönni fog az első csekkel a levél és mindent tudni fogok a törlesztés módjáról. Az első csekk 3 telefon után, 1 hónap késéssel érkezett, egymagában. Tisztességesen feladtam és vártam a következőt, de nem jött, így 3 hete felhívtam őket és megkérdeztem, hogy mi van. Van der Vas úr közölte, hogy valóban nem küldtek semmilyen levelet, de megbízást kellett volna adnom a banknak a rendszeres átutalásra. Biztosítottam arról, hogy ez még aznap meg fog történni, de ugyanakkor kihangsúlyoztam, hogy ezt nekem senki fia nem mondta, ha nem akarnék fizetni, akkor várnám tovább a csekkeket. Békességben váltunk el, mert nem kerestem a balhét.

Besétáltam hát a kis "családias" bankomba, de sajnos minden favoritom ügyféllel volt, így egy nyugdíjas kisegítőhöz kerültem. Veronique van Foscht előttem egy hajlott korú, kopaszodó papa ostromolta, így mire én következtem úgy vigyorgott, mintha a két füle között végigvágták volna egy macsétával. Elmondtam, hogy most szeretném átutalni a kocsitörlesztést és megbízást is adnék, hogy minden hónap 15.ig kapják le a lét a számlámról. Úgy tűnt érti, így a papír aláírása után távoztam. Két nappal később pedig elhagytam az országot.

Hétfő egyébként is szar nap. Első munkanap, különösen szabadság után, nehezen viseltem. Már ébredéskor rühelltem. Ezt csak fokozta Van der Vas telefonja. Sajnálattal közölte, hogy zsé nem érkezett meg, és ha nem fizetek, rövidesen viszik az autót. Már alapból kizártnak tartottam, hogy nem tudták levonni az összeget, mert szépen van még a számlámon. Hirtelen felindulásból bementem a bankba, kedvenchez kerültem, mert vigyorit már áthelyezték. Elmondtam a parát, mire azt a választ kaptam, hogy nem vontak, majd csak 15-én fognak, anyu elütötte. Ezen a ponton azt gondoltam, hogy szétfejelem a minket elválasztó plexit, de helyette kértem a gyors ügyintézését. Kaptam igazolást, amit a fizetési bizonylattal együtt átfaxoltam Vasnak. Azt mondta így rendben lesz, de ha tehetem mindig ellenőrizzem a bankot, hogy átutalta-e. Arról kussolt a kis patkány, hogy a felszólítólevelet már postázták, nemcsak nekünk, de a munkahelyemnek is. Így eshetett meg, hogy tegnap bénultan hallgattam a telefonvonal másik végén lévő pénzügyest, amikor azt kérdezte, sikerült-e megoldanom a fenti problémát.

Nem szarunk be, és a pofám is nagy, úgyhogy írtam levelet mindenkinek. Hitelező, bank és másolatban a munkahelyi pénzügyes. Roppant udvariasan levettem róluk még a keresztvizet is. De most ez tényleg így lesz örökké?  Vagy csak amíg itt lakunk!? Helsinkibe keresnek munkaerőt az egyik irodába. Itt már úgyis szokjuk a sarkvidéki klímát és a belgáknál még a rénszarvasok is ezerszer jobb társaság lennének. Arról nem is beszélve, hogy Széppárék helyett Santa lenne a szomszédunk. Bár biztos ritkábban nyírna nálunk zúzmót füvet, mint Széppár néni.