Aki ismer, tudja, hogy otthon sosem volt autónk. Aki jobban ismer azt is tudja, hogy bár együtt kezdtük Tökivel, csak nekem van jogsim. 10 éves, de ha 7-800 aktív (értsd: nem az anyósülésen töltött) km-t fel tudok mutatni, akkor sokat mondtam. De hát olyan ez mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Én azért nem akartam a véletlenre bízni és felkerestem José Alvarez Garcia, belga oktatót és aranyárban vásároltam tőle értékes perceket. Kedveltem ugyanis remekül beszélt angolul, és minden instrukció kiadásakor a sebességváltóra mutatott és azt mondta: " be my guest". Miután egy kanapé árát otthagytam és pontosan feleannyi órát vettem, mint amennyi itt elegendő a vizsga letételéhez, úgy gondoltam itt az ideje, hogy forgalomba helyezzem magam. Shrek roppant engedelmes autó, igaz minden alakommal megbeszélem vele, hogy mik a terveim és legyen együttműködő. Eddig  mindig mellettem ült Töki, aki bár nem vezet mégis biztonságot ad. Szóval tegnapelőtt rászántam magam, hogy egyedül indulok útnak a környéken. Kijelöltem egy nem túl távoli, kb 15 perc sétával megközelíthető helyet, a török boltját.

A bolt egy viszonylag forgalmas, villamos járta út mellett van, de ahhoz, hogy haza tudjak jönni, be kell mennem a körforgalomba és onnan visszafordulni. Úgy terveztem, hogy már irányba állok hazafelé, ezért bevettem a körforgalmat, minden zökkenő nélkül és megálltam az utca végén egy ház előtt. Már korábban is említeni akartam a szomszédságban lakó dr. Moreau-t, akinek a névtáblája mindig elgondolkodtat, amikor elsétálok előtte, ugyanis pszichoterapeuta. Hajlamos vagyok mindenféle érdekes kísérletet fantáziálni , szigetről, mutánsokról, stb. Nos ezen a napon dr. Moreau létezése értelmet kapott és végre láthattam. Már épp fizettem volna a közértben, amikor megjelent egy kopaszodó 50-es férfi, hogy az enyém- e a zöld voiture, ami pontosan a garázsa előtt parkol. Lábremegés, víz lever. Otthagytam a törököt, mint szent Pál az oláhokat és sűrű elnézéskérés közepette visszasétáltam a dokival a kocsiig. És láss csodád, valóban a kijárata előtt álltam, előttem és mögöttem is kurvasok hely, de én pont ott. Ha azt mondom, hogy pedig figyeltem, azt most már a kutya sem hiszi el nekem, pedig tényleg. Tegnap már annyira koncentráltam, hogy nehogy előtte parkoljak, hogy majdnem beleálltam egy A2-es Citroenbe. Viszont voltam a Lidlben is, ami  3x olyan messze van, mint a török és  itthon aztán egyből és gyönyörűen beálltam a felhajtónkra is.