Nincs nyak, viszont lesz csirke, mi pedig végre kipihentük magunkat. Arról nem is beszélve, hogy megmenekültünk egy komoly stresszhelyzettől, amibe reggel 10-kor még készek lettünk volna belemenni. Szóval nem kellett se tömjén-füstöt, se marhabelet szagolnom. Viszont a kedvenc piaci kurjongatásomat sem hallottam : anőró-anőró! reklám, reklám! Volt helyette séta a lányokkal, porszívózás, zöldborsó főzelék és vagdalt (azért nem fasírt, mert arra nem áll rá a szám, sem a rizsára -bffff). Aztán délután szabad foglalkozás. Töki az "Egy testben két lélek" c. könyvet olvassa én pedig a "Stetl lánya"-t, így azonnal lekötöttük magunkat. Én 1/4 8-kor ébredtem, ő pedig 8-kor. Gyűlölöm a vasárnap estéket, mert mindig a hétfő reggeleket juttatják eszembe. Most kicsit könnyebb lesz a hét, talán a tréning nem vesz ki annyi energiát belőlem, mint a munka. Szerdán aztán kapálok egy napot, majd újabb két nap fejtágítás. Aztán hétvégén készülhetek a francia vizsgára. Nagy áttörést értem el a pénteki óra után. Odamentem ugyanis Etienne-hez és elé tártam a fejben már 42x eldarált mondatot. "Je suis desolee, mais je dois aller sur une formation obligatoire la semaine prochaine." Nem vártam meg míg kijavítja, hétvégét kívántam és leléptem. Nos, ideje megpihenni, Nirvanaék is abbahagyták. Éjféltől mostanáig gyakorolta az egyik basszusgitáros a 'Come as you are' első néhány taktusát. Töki szerint nem azt, de szerintem meg de. A lényeg, hogy abbahagyta. Kár hogy sosem ért el ahhoz a részhez ahol Kurt azt énelki: no I dont have a gun, mert akkor átmentem volna megmondani, hogy nekem viszont hamarosan lesz, ha így folytatják. Talán megvan az ellenszer. Ha 2x rájuk hívom a rendőrséget akkor a 3. alkalommal már pénzbírságot kell fizetniük.

Én csak egy kis nyugalomra vágyom