Egy este fél 9-re hazaérsz és rádöbbensz, hogy 30 múltál a szüleiddel élsz, akik közül az egyik az egyik szobában, a másik a másikban horkol. És akkor azonnal csinálni kell valamit. Én pl felhívtam M-t, aki a háttérzajokból ítélve valami ivóban üldögélt Zs. mackóval és két ismeretlennel. Negyed óra múlva már én is ott kávézgattam velük és fűztem a kis társaságot, hogy dobjunk egy molyirtót és álljunk tovább. Nagy nehezen sikerült rávenni őket. A taxis, aki értünk jött, pont az a nő volt, aki kb fél éve nem tudott nekem visszaadni egy 500-ast, így adósom maradt. Vesztére, mert emlékeztem rá. Bemondtuk a meleg szórakozóhely nevét és néhány perccel később már ott álltunk a teljesen üres teremben. Körbejártuk és a leghátsó különteremben találtunk egy ötfős bandát, akik épp karaokéztak. Nem kellett kétszer mondani, beszálltunk és egészen jó kis este kerekedett belőle. Azt, hogy hogyan ismerkedtünk meg Ácsferivel, a kétdiplomás, Hollandiában zenélő, velemi birtokossal, majd egy másik bejegyzésben elmesélem. Hajnal 3-ra hazaérve, örömmel konstatáltam, hogy mégsem vagyok olyan nagyon öreg, majd várakozásokkal teli álomra hajtottam a fejem.