Ha az ember már az anyanyelvén kívül elsajátított egy másikat, esetleg tanította is azt, akkor egy újabb nyelv tanulása közben hajlamos abban logikát keresni. Bizonyára minden nyelv szerkezeti felépítésében, nyelvtanában van logika, de mindezek ellenére most úgy gondolom, hogy a francia minden logikát nélkülöz. Ma azonban megértettem, hogy miért nem a számok tanításával kezdték a kurzust. Gondolom féltek, hogy a létszám hirtelen a felére, hanem kevesebbre csökken. Könyörgöm, ha 60-ig tudnak rendesen számolni, akkor tovább miért nem? Miért kell 70-nél egyszer csak részekre bontani a számot és azt mondani 60-10, vagy mondjuk 80-nál a szorzatokkal operálni és azt mondani 4x20. Azt hogy a 91 hogy van, már mondani sem merem. A nemek kérdése sem rossz. Az olasz tanulása közben már megbarátkoztam a gondolattal, hogy a "nem" az igen fontos kérdés sok nyelvben. Kérdezem én, miért van az, hogy a franciában annyira erős a masculin, hogy ha egy 30 fős társaságból 29 nő és csak egy a férfi, akkor őket említve csakis hímnemben beszélhetünk? Hülye-e vagyok teljesen? Lehet, hogy nem kéne logikát keresnem és megértenem sem kéne, hanem csak egyszerűen megtanulni amit mondanak és beszélni, beszállni, beszólni.

Azért apró sikerélményeim már voltak/vannak a boltban, a munkahelyemen. Tegnap pl teljesen önállóan megfejtettem, egy könyv címet, amit az alattunk lévő bolt kirakatában láttam. "Játszunk Tintin-nel". Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eddig halvány fogalmam sem volt arról, hogy itt a kis szőke, minden lében kanál kölök nevét Tenten-nek ejtik, de most már tudom. Hát itt tartok most. Ami megnyugtat, hogy bár nem mindig tudom mit mondok, a helyiek és a tanár szerint is remek a kiejtésem. Hát urrá!!!- mer' a h-t nem ejtjük.

Felhívnám a figyelmet a képen látható 3. majom mondatára, miszerint kisan(tant)