Ma szabadnapra és nemzeti ünnepre ébredtünk, bár a máskor egyébként mozgalmas utcára kinézve, ez is csak egy vasárnapnak tűnt. De nem szokványos vasárnapnak, ugyanis csütörtök volt. Töki ennek örömére megkezdte a falak alapozását én pedig kirándulni mentem Mechelenbe. Szép kis flamand város, szembetűnő a különbség, ugyanis ellentétben a vallon városokkal, ezek tiszták és itt nem szólalnak meg franciául, még ha tudnak akkor sem. Leültünk a város főterén egyet kávézni, majd bementünk a katedrálisra, amiről azt kell tudni, hogy  166 méteresre tervezték a tornyát, de 99 méternél elfogyott a lóvé, és nem volt állami finanszírozás sem akkoriban, ezért így maradt a templom.

7 körül értem haza, Töki épp akkor fejezte be a falak alapozását és fürödni készült. Megtisztulva és átöltözve nyakunkba vettük a környéket megfelelő étterem után kutatva. Miután háromszor megkerültük a háztömböt és az egyetlen nyitva lévő hely, -a pizza hut-on kívül-, az afrikai Okape kifőzde volt, végül amellett döntöttünk, hogy lesétálunk a Luise-ra és ott választunk éttermet. Meg is állapodtunk a Brussel's grill névre keresztelt helyes étterem mellett és letelepedtünk a teraszon, dacolva a zord időjárással (15 C). Megrendeltük az ital és kaptunk két étlapot. 10 perccel később, amikor a testhőmérsékletünk már a kritikus alá csökkent, megkértünk Antoine-t, hogy keressen nekünk egy asztalt bent, az emeleti dohányzó részben, és mellékesen megjegyeztük, hogy a korábban megrendelt italokat is majd oda kérjük. Antoine 2 percet kért, mondanom sem kell, hogy ennek a többszöröse után tért vissza, viszont volt helyünk a belső, fűtött teremben. - Igen, fűtött- Ilyen kezdet után kicsit szkeptikusak voltunk, de a bélszín krokettel és zöldborsmártással, valamint a flamand pöri is remek választásnak bizonyult. Mennyiségét tekintve óriási volt, így a haramiáknak készíttettünk dogybaget is. A házassági évfordulónk alkalmából megejtett vacsora végül jól sikerült és ehhez nagy mértékben hozzájárult a főételt követő isteni brownie és a gyümölcsös csokifondu is. Hát így telt a negyedik. Köszönet a szponzoroknak, hogy lehetővé tették. Egyébként itteni viszonylatban nem is fizettünk sokat, hiszen egy ötvenesből megúsztuk.