Leander - Áprilisi tréfa (április 1.)

A naptárra nézve ez csak valami tréfa lehetett, hogy én a négynapos döglesztő út után, péntekre nem vettem ki szabadságot. 8 körül már rájöttem, hogy ez nem vicc, tényleg menni kell. Magamhoz kaptam a protokoll csokit és indulatba jöttem. B. kedvesen fogadott, mint akinek hiányoztam. Röviden összefoglaltam az utam, és ecseteltem dilemmám okozóit. Mivel az állásajánlat visszaigazolására adott reggeli határidő igencsak szorított, úgy gondoltam írok Luxiba, hogy segítsenek értelmezni az " I am interested" búcsúzót. Mert, ha ők is úgy gondolják ahogy én, akkor nem fogadom el a töktuti brüsszelit. Várakozásommal ellentétben mellédumáltak, azt mondták minden bizonnyal nekem ajánlják az állást, de nyerjek időt a többieknél, mert náluk a papírmunka szerdáig tart. Ekkor hirtelen felindulásból leokéztam Leander ajánlatát. Eddig tökéletesen ment minden, túl voltam a krízisen, beletörődtem, hogy nem a számomra legkedvesebbet, de mégiscsak egy állást kaptam. Délután 4 körül aztán csörgött a telefon. Persze nem voltam a helyemen, így B beszélt velük. Névre nem emlékezett, de a számot felírta. Remegő kézzel visszahívtam a számot. És igen, álomhely asszisztense keresett, hogy tudassa ketten vagyunk a potenciális jelöltek között, de én vagyok az első, és ha még aznap választ adok, akkor indítják a hivatalos mókát. Mit mondhat erre az ember lánya? Persze hogy Igent. Elmondtam a körülményeket és megígértem, hogy visszamondom a másikat amint megkapom tőlük a levelet. Így is lett. Leandert kénytelen voltam elkeseríteni. Válaszlevelében csak annyit kért, gondolkodjam, ő hajlandó a preferenciám szerint bizonyos munkaprogramokat átalakítani. Hogy nem szakad le a pofám!? Eddig összetettem kezem lábam, ha itthon behívtak interjúra, netán a második körre is, most meg csak úgy visszamondom. Mindennek megvan az oka. Majd egyszer erre is rájövök.