Régóta foglalkoztat a gondolat és most úgy döntöttem, hogy számolva a lehetséges következményekkel mégis szánok néhány sort a jelenségre. Amíg nem voltam érintett azt gondoltam, hogy az irigység beszél belőlem, de mióta a hurkák alatt az én hasam is elkezdett kerekedni és nekünk is vannak uh-felvételeink születendő gyermekünkről, azóta sem érzem a késztetést, hogy akár a előbbiről, akár utóbbiról képeket osszak meg a a különböző közösségi oldalakon a kispajtásaimmal.
A mutogatás egy szolidabb formája, ahol a hormonoktól túltengő, mérhetetlenül boldog kismama ruhában simít végig gömbölyödő pocakján, az a világ legbájosabb fotója is tud lenni, így amikor kritikával illetem az érintetteket, akkor nem ezekre a képekre gondolok, Sokkal inkább a tükör, vagy a telefon előtt felhúzott felsővel, vagy melltartóban pózoló, egyébként mindaddig általam intelligensnek és okosnak tartott leendő anyákra. Értem én a világgákürtölés ezen formáját, de hová lesz ennek a csodának az intimitása ? Nők, anyák, hová teszitek ilyenkor a józan eszetek? Meg vagyok arról is győződve, hogy a lázasan lájkolók és hozzászólók is csak azért nyilvánulnak meg, mert egy várandós nőnek senki sem meri az arcába dörgölni, hogy "ez mennyiben tartozik a világra?". Helyette cukiznak, formásoznak, uh láttán pedig tisztanyjáznak , ha már ilyen hülye helyzetbe hozta őket a posztoló. Azt gondolom, hogy ugyanennyi erővel lehetne a megtermékenyülés pillanatát idéző fotóval, majd később pedig a szülést megörökítő vágatlan videóval is kedveskedni barátainknak, ismerőseinknek.
Most bizonyára akadnak, akik rosszallóan ingatják a fejüket és rosszinduatot vélnek felfedezni a sorok mögött. Nem, nincs ilyesmiről szó. Tökéletesen megértem a közléskényszert, csak a mértékét nem. Megosztjuk az új sérónkat, a frissen vásárolt táskánkat, a jól sikerült vacsora képét, vagy egy eladó lakást és pont ezért aggaszt, hogy a még meg nem született gyermeküket is ebbe a kategóriába sorolják sokan...