Gondolkodtam, hogy ehhez a kezdéshez képest, mit is írhatnék az elmúlt 5 évről?!  Aztán eszembe jutott, hogy miért ne írjak úgy, ahogy szoktam. Olykor élrzelmektől fűtve, máskor pedig könnyedén, a komoly dolgokat is elviccelve.

Az érzelgős

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy emlékszem, minden egyes apró részletre, mintha tegnap történt volna, de az érzést, amint a nagy bőröndben lévő kis életemmel megérkezem Zaventembe azon az esős kedd délelőttön, azt sosem felejtem el. Rám szakadt az élet és én féltem. Nem tudom megnevezni, hogy konkrétan mitől, így a legegyszerűbb, ha azt mondom, mindentől. Attól, hogy közel 30 évesen lezártam életemnek egy jelentős szakaszát azért, hogy valahol megkezdjek egy újat. Nem volt váratlan, nem ért felkészületlenül, de mégis hatalmasat ütött. Jó lett volna sírni, jegyet venni a kezdéshez kapott kölcsön pénzből, visszafordulni és a kérdő tekinteteknek otthon csak annyit mondani "nem megy".

De nem így lett. Nem tudom, hogy életem ezen szakasza meddig íródik, de megtanultam alkalmazkodni a körülményekhez és elfogadni, hogy a döntéseink olykor óhatatlan veszteségekkel járnak, máskor pedig olyasmivel ajándékoznak meg, amit remélni sem mertünk.

A könnyed

Persze hogy esett. Miért is ne a 210 esős nap egyikén érkeztem volna, azzal a bazinehéz bőrönddel, amibe a nyári és őszi kollekciót számos rehearsal után végül sikerült beletömködnöm....

Azt hiszem ez nem fog menni, nincs könnyed verzió. Ebből nincs.