Tamcsi szerint kreatív blogger vagyok, köszi. Ez többek között azzal jár, hogy olyan dolgokat illenék megosztanom az olvasótáborral, amelyek esetleg az újdonság erejével hatnak, mert még nem rinyáltam rólik. Nehéz lesz, mert 5 év alatt már elég sok belső információt pötyögtem ide, volt hasonló 5 tételes vallomás is, de  megpróbálom. Egyben szakítok a hagyománnyal is és folytatom a láncot.

1. Bár többnyire nem esik nehezemre a kitárulkozás, kérésre tenni mégis furcsa.

2. Apám, aki mostanában tollba-mondja nekem a tengerész élményeit, életemnek egyetlen fontos mozzanatánál volt csak jelen a születésemet leszámítva, és az az esküvőm. Nem vetem, vagy vetettem a szemére soha, mert amikor végre velünk volt, akkor minden távol töltött pillanatért igyekezett kárpótolni.

3. Anyám csak nehezen és meglehetősen hosszú idő után volt hajlandó tudomásul venni, hogy Töki az én jobbik felem. Éppen ezért 21 évesen döntenem kellett, hogy meg tudjam őrizni a kapcsolatomat mindkettőjükkel, így Tökiékhez költöztem.

4. Azért kezdtem angolul tanulni, mert zavart, hogy nem értem a slágerek szövegeit. Az első angol nyelvkönyvem a nagy klasszikus Czobor-Horlai volt, amelyben olyan karakterek szerepelnek, mint Sandwich Fred, vagy Gentleman Henry.

5. Ötödikes koromban minden tárgyból közepes eredménnyel zártam az évet. Ez volt az én sajátos lázadásom. Később csak egy hasonló elhajlásom volt, de azzal majdnem bebuktam a matek érettségit.

6. Évekkel ezelőtt az egyik bloggerinával együtt jártuk a hetero és meleg szórakozóhelyeket, hogy fókuszcsoportokat rtoborozzunk egy amerikai egyetem HIV-AIDS prevenciós kutatásához.

7. Még midig őrzöm az első babámat Zulejkát, aki orosz származású és rózsaszín, szőrös kezeslábast visel, és akinek 2 éves koromig elfogyasztottam a gumi kezeit, nem kevés izgalmat okozva ezzel anyámnak.

És akkor most jön az elkerülhetetlen. Ismertetem a szabályokat és a kiszemeltek listáját, de hangsúlyozom nincs harag, ha valaki nem kíván élni a lehetőséggel. De el kell mondanom mi történt azokkal, akik szándékosan megszakították a láncot. x blogger nem élt a lehetőséggel és a kézhezvételtől számított 3 napon belül hirtelen benőtt a köröm a bal hüvelykujján, vagy z bloggerina nem publikálta időben a 7-es listát és rá két napra odaégette a reggeli pirítósát.  Ennek fényében akkor szólítanám a "nyerteseket" : Assam, Szemtelentyúk, Avie, Orsi, Belgaságok, Zsuzska, Chillout

Tehát a díj szabályai:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Na, most már nincs más dolgom, mit telenyomni a kommentboxokat.

.

Eddig csak vártam a rövidke húsvéti szünidőt, de az alábbi egysoros tényleg ünneppé varázsolta.

Reggel 7 óra, átfuttatom az utolsó coffee baget a gépen, majd elosztom igazságosan. Tökinek úgyis tejeskávé készül belőle, neki nem kell sok, így a többi az enyém lehet. Spontán piaci kirándulás résztvevője vagyok. Jó móka lesz, csak korán kell menni, hogy viszonylag kevés caddyt húzzanak át a lábamon. 7.30-kor kilépek az ajtón, legurulok a főtérre, hogy kifosszam a bankot fél,órával később pedig leteszem shreket Molenbeek legszakadtabb környékén, hogy onnan metróval utazzak 3 megállót. Majdnem tünetmentes, szolid OCD-met felerősíti a környék jellege így háromszor megyek vissza a kocsihoz, hogy megnézzem bezártam-e. Végül azzal nyugtatom magam, hogy ilyen korán egy tisztességes autótolvaj még alszik. A metró felé sietve látom, hogy az iszlám tanításától megrészegülve - mi mástól? hát nem ihatnak- egy pasi épp a kőfallal elkerített sínekre dobja az alsóneműjét, majd sietősen rángatja vissza magára a nadrágját. Bazzeg, tényleg hiányzott ez nekem?! Lenyomok egy "walking on broken glass" performance-ot a megálló összezúzott üvegén és már jön is a metró. 8.20-ra érek a megbeszélt helyre és már érzem, hogy pokoli lesz a várakozás. Egykedvűen és figyelmetlenül flangálok a kijárat előtt, észrevétlen akarok maradni, de egy pasi megtalál hogy adjak neki cigit. Ekkor veszem csak észre, hogy jobb lábammal hányásban topogok. Bravó! Szerencsére csinálják a kövezetet a lejáratnál, így egy pillanatra felelevenedhet gyermekkorom is, amikor a homokozóban állok. Megérkezik végre Anna, akinek  a társasága elviselhetőbbé teszi majd a "kirándulást". Két óra alatt kerül friss pangasius, pekándió, avokádó és isteni szőlő a szatyorba, no meg egy-két ellenállhatatlan holmi a kitelepült turkálóból.  Vérszemet kapok és nem haza, hanem egyenesen a Baslix shoppingba megyek, ahol új tányérokat és pszichedelikus mintázatú díszpárnákat veszek. Rövidke kitérő még a virágosnál, majd a bricoban és tessék! Máris eltelt egy nap.

- Ezt most leopcióztam szerdáig.
- Ne már, a múlt héten még az etterbeekire adtál ajánlatot?
- Túúúdom "anyuci", de azt nem fogadták el, ezt meg közben találtam. Van saját kertje. Tegnapelőtt elmentem megint és kiálltam a kert közepére, becsuktam a szemem. Jobbról madárcsicsergés, viszont balról tompán ugyan, de a forgalom zaja.
- Nabazz, már látom, hogy a sztereó madárcsicsergés hiánya miatt fog bedőlni ez is. Mennyit néztél meg azóta, hogy leopcióztad?
- Csak egyet, woluwében, de az második emeleti és sokkal drágább, még garázs nélkül is.
- Mucika, lehetne, hogy nem avatsz be a lakásvásárlási prozséba addig, amíg nincs végre egy kulcs a kezedben. Ne feledd, hogy a kocsi vásárlást is végig asszisztáltam és a retro fiattól kezdve az opelen át az alfáig minden volt már terítéken, talán csak ponyvás "kisteherató" nem. Én szeretlek, de elképesztő, hogy mennyire ... nem is tudom; pinailleure  vagy. Semmi sem jó. Megmondom én mi kell neked! Egy chateau a város közepén egy bazi nagy buborékban, amiben magától generálódik felváltva a madárcsicsergés és az óceánzúgás.
- Jajj, ennyire azért nem vagyok nehéz eset. Van most egyébként 610 ért egy négy lakásos maison de metre itt a Schumanhoz közel. Ja, egyébként csak tegnap vettem észre, hogy a hálószoba mögötti kis kert végében áll egy villanypózna és pont bevilágít.
- Ezt nem hiszem el bazzeg, nézd a pozitív oldalát, kevesebb lesz a villanyszámlád, futja majd bal oldali kalitkára, tele egzotikus, non-stop csicsergő madarakkal. De tudod mit? Hagyjál békén, mennyünk inkább kávézni és beszéljük meg végre, hogy kiket akarsz meghívni a berchem szent nugátban tartandó szülinapi bulidra, meg azt is, hogy mi legyen a mönü:).

A napokban voltam annyira "elvetemült" hangulatban, hogy nyomjak egy laza dive-ot az archív ruhatárba. Nem tudom mikor és főleg, hogy ki hitette el velem, hogy a csíkos holmi előnyös a sertéseknek, de tény, hogy a felsőim fele keresztben!!! csíkos, tehát tennem kell valamit. Hasonló meglepetéssel szolgált a még érintetlen, vagy alig viselt nadrágok mennyisége is. 17 használható darabot számoltam meg, így könnyedén átvészelhetem a tavaszi és nyári időszakot.

Jövő csütörtökön Aachenbe látogatunk kisKatóval, aki nagy szakértője "reasonabl

Hihetetlennek tűnik még így leírva is, de 5 éve már, hogy a sablon-meghívónak engedelmeskedve, egyedül, kicsit elveszve, de tele reményekkel megérkeztem ide és megtettem az első bizonytalan lépéseket a Gare du Midi frissen felmosott kövén. Elképzelésem sem volt, hogy mekkora fordulatot vesz az életem, és persze vele együtt Tökié is abban a 48 órában, éppen ezért nem is tudtam felnőni a helyzet komolyságához. Ma már tudom, hogy 8 állásinterjút két országban, két nap alatt lenyomni pontosan annyira rémisztő, mint amilyennek hangzik. Az esetleges ajánlatok közül pedig jól választani egyenes képtelenség. De a legrosszabb kiválasztásához született tehetségnek kell lenni. Én persze birtokában vagyok a képességnek amely ezt lehetővé teszi, de ez most egyáltalán nem fontos. Fogalmam sincs mit csinálhat a párhuzamos valóságban az otthon maradt Zsabóka, de feltételezem, hogy neki nem kopott meg az angolja, viszont kicsit sem tud franciául. Napi 12 órában ismerteti a tanulni vágyókkal a gerund és az infinitive közötti különbséget, alkalmi fordításokat vállal, sakkozik a számlákkal, de biztos vagyok benne, hogy boldog.  Mert végtére is nem az a lényeg, hogy hol és milyen örömet, vagy bánatot élünk meg, hanem hogy kivel tudjuk megosztani. És én boldog vagyok. Itt Brüsszel külsőn, a Macskák utca földszinti lakásában, mert a távolság miatt senkit sem veszítettem el, sőt olyan közel vannak hozzám, mint soha azelőtt. Mert  manapság, esténként amíg Tökit várom haza és múltbéli képek futnak át az agyamon, akkor már  rég nem sírnom, hanem nevetnem kell. Mert ahhoz, ami az érzést generálja, a földrajznak az égvilágon semmi köze. Ha valaki mégis megkérdezné, hogy vajon megbántuk-e valaha,  akkor azt mondanám: Igen, eleinte naponta többször is, de ma már egyértelmű nem a válasz. Mert az élet mindenhol olyan, amilyenné alakítja az ember...

Olyan szépen sütött a nap és az idő is enyhe volt. Bedőltem a tavasznak és leengedett ablakokkal száguldottam  végig a Macskák utcán, majd a chssée Gand-on, miközben dübörgött a Balkán Fanatik. A GB parkolójában kiszállva, rezzenéstelen arccal tűrtem a caddys nénik szigorú tekintetét. Egyszer élünk és végre tavasz van!-gondoltam. Éjjel, az eucalyptusos inhalálás ellőtt orrcseppért kutatva, volt időm újra átgondolni az egészet, de semmit sem csinálnék másként. Mert lehet, hogy ma már nyoma sincs, de csütörtökön itt bizony tavasz volt.

- Figyelj, gondolkodtam, hogy kell-e egyáltalán erre emlékezni, de aztán arra jutottam, hogy igen. Mert lehet valami a mondásban, amely úgy tartja, hogy "amibe nem döglesz bele, az megerősít". Szóval pont egy éve annak, hogy a rutin műtétből nem úgy ébredtem, ahogy az szokás. Bár sem alagutat, sem fényt annak a végén nem láttam, mégis azt hiszem egy kicsit meghaltam. A lényeg, hogy a monitoron, becsövezve töltött éjszaka, már csak egy rossz emlék, és kis szerencsével még megélhetem a gyerekeink diplomaosztóját...

-Nem, egyáltalán nem kell rá emlékezni! Teljesen hülye vagy - mondta

Ezt meg csak úgy.