Reggel 7 óra, átfuttatom az utolsó coffee baget a gépen, majd elosztom igazságosan. Tökinek úgyis tejeskávé készül belőle, neki nem kell sok, így a többi az enyém lehet. Spontán piaci kirándulás résztvevője vagyok. Jó móka lesz, csak korán kell menni, hogy viszonylag kevés caddyt húzzanak át a lábamon. 7.30-kor kilépek az ajtón, legurulok a főtérre, hogy kifosszam a bankot fél,órával később pedig leteszem shreket Molenbeek legszakadtabb környékén, hogy onnan metróval utazzak 3 megállót. Majdnem tünetmentes, szolid OCD-met felerősíti a környék jellege így háromszor megyek vissza a kocsihoz, hogy megnézzem bezártam-e. Végül azzal nyugtatom magam, hogy ilyen korán egy tisztességes autótolvaj még alszik. A metró felé sietve látom, hogy az iszlám tanításától megrészegülve - mi mástól? hát nem ihatnak- egy pasi épp a kőfallal elkerített sínekre dobja az alsóneműjét, majd sietősen rángatja vissza magára a nadrágját. Bazzeg, tényleg hiányzott ez nekem?! Lenyomok egy "walking on broken glass" performance-ot a megálló összezúzott üvegén és már jön is a metró. 8.20-ra érek a megbeszélt helyre és már érzem, hogy pokoli lesz a várakozás. Egykedvűen és figyelmetlenül flangálok a kijárat előtt, észrevétlen akarok maradni, de egy pasi megtalál hogy adjak neki cigit. Ekkor veszem csak észre, hogy jobb lábammal hányásban topogok. Bravó! Szerencsére csinálják a kövezetet a lejáratnál, így egy pillanatra felelevenedhet gyermekkorom is, amikor a homokozóban állok. Megérkezik végre Anna, akinek  a társasága elviselhetőbbé teszi majd a "kirándulást". Két óra alatt kerül friss pangasius, pekándió, avokádó és isteni szőlő a szatyorba, no meg egy-két ellenállhatatlan holmi a kitelepült turkálóból.  Vérszemet kapok és nem haza, hanem egyenesen a Baslix shoppingba megyek, ahol új tányérokat és pszichedelikus mintázatú díszpárnákat veszek. Rövidke kitérő még a virágosnál, majd a bricoban és tessék! Máris eltelt egy nap.