Nem vagyok édesszájú. Sütök ünnepekre, kerti bulira, viccből a munkahelyemre és csak úgy Tökinek. De hetekig elvagyok anélkül, hogy áhítattal gondolnék habos sütikre, fagyira, vagy majszolható bon-bonokra. A fúziós konyhával is csak kísérletezgetek, mert az én képzett és a főzés terén keményvonalas konzervatív "uramnál" nehéz olyan ötleteket keresztül vinni , mint a fűszeres kecskesajttal és körtével töltött, mézes szalonnába göngyölt csirkemell, hogy csak egy kevésbé extrém szárnypróbálgatásomat említsem. Az más kérdés, hogy ha sikerül az első falatra rábírni, akkor a szemöldök ráncolás után, megjelenik az arcán az a kellemes mosoly, amitől még így közel két évtized után is ugyanazt érzem, mint amikor először láttam. Szóval a nyáltengeres részt félretéve be kell vallanom, hogy a határokat feszegető kísérletezést a konyhában többnyire kerülöm.

De a közelmúltban valami olyat tapasztaltam, amiről ostobaság, sőt egyenesen hülyeség lenne lemondani. Nyuszi, aki rengeteg témában jártasabb, mint én, elég sokszor tud nekem újat mutatni, de arra nem voltam felkészülve, hogy még itt, "hazai" (nem hiszem el, hogy ezt leírom) terepen is meglep. Hetekkel ezelőtt történt Antwerpenben, az "ikrek városában",  amikor a Rubens ház előtti kávézásból felkerekedtünk, hogy bevegyük a város többi részét. Nyuszinak szeme van az ilyesmihez, így alig pár száz méteres séta után megállt "csak egy ház előtt" és azt mondta: "Ide be kéne menni". Így lett, de amivel ott szemben találtuk magunkat, arra egyikünk sem volt igazán felkészülve. Dominique Persoone szentélyében, a The Chocolate Line-ban álltunk, ahol legalább százféle, különlegesebbnél különlegesebb bon-bon sorakozott előttünk. Nem, nem a klasszikusokra figyeltünk fel, annál is inkább mert olyan szinte nem volt. Ott álltak viszont hadrendben a hagymás, szalonnás, wasabis, szárított paradicsomos, teás, szivaros és kólás-robbanócukros kis kockák. A pasi egy zseni. Olyan érzékkel passzintotta össze az ízeket, hogy abban hiba nincs. Nem lehet visszaadni az élményt, kóstolni kell és akkor feltétel nélkül elhiszed, amit az alkotó állít: Chocolate, made with love...