Na ez nem egy nehéz kérdés, mert sok mindent utálok magamban. Ez már önmagában bukó egy önismereti kérdéssorozat indításaként, de ez van. Én szeretek utálni magamban dolgokat.  Ha mégis választanom kellene, hogy melyiktől szabaduljak meg, akkor az semmi esetre sem a nyitottság, vagy a szarkazmus lenne. Nyitottnak lenni veszélyes, de meglátásom szerint még mindig több örömet indikál, mint bánatot. Szarkazmus nélkül pedig halott lennék, vagy azt mondhatnám, nincs humorérzékem.

Van viszont valami, ami nem teljesen megfogható, mert nem naivitás és nem is hiszékenység, hanem akkut hinni akarás. Bízni akarok a környezetemben lévőkben  és  szimpatikus "idegenekben" egyaránt. El akarom hinni amit gondolnak, még akkor is, ha ez sok esetben nem egyezik azzal, amit mondanak.  A legtöbb esetben annyira lelkes vagyok, hogy csak később veszem észre az átverést. Lehetnék óvatosabb, lehetnének fenntartásaim, de akkor annyi minden mellett elmennék. Utálom magamban, hogy ezt nem tudom rendesen kezelni.