Ha köcsög emigráns lennék, akkor úgy kezdeném a bejegyzést, hogy "Bezzeg Belgiumban!". Remélem viszont, hogy nem vagyok az. Vagyis külön-külön akár még igaz is lehetne az állítás, de ebben az összetételben semmiképp. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül a morális válságban lévő magyar autósok mellett. Az elmúlt hetekben viszonylag sok időt töltöttem a itthon a közutakon (merő mazochizmusból még a Budapest-Csopak vonalat is majdnem kétszer tettem meg, ugyanis a füredi lehajtónál jutott eszembe, hogy itthon maradt a jogsim, így visszafordultam érte) és azt kell mondanom, hogy visszasírom a belgát, ahol ugyan a vezetéstechnika roppant fejletlen, de legalább udvariassággal próbálják ellensúlyozni.

Vegyünk néhány alaphelyzetet, amelyből tisztán láthatóak a különbségek.

Gyalogátkelő

A belga autós, már akkor lassít, majd megáll, amikor látja, hogy a gyalogos átkelésre készül. Itthon viszont az a tendencia, hogy, ha már lelépett az a genyó, akkor az akceleráció minimális csökkentésével rettentsük el és ha nem hőköl vissza, akkor kerüljük ki. Több esetben tülköltek mögöttem, amikor a startra kész, hosszú percek alatt verbuválódott csapatokat átengedtem. Szerintem egyébként nincs veszélyesebb, mint egy kilövésre váró gyalogos, aki bizonytalanságát gyorsasággal próbálja kompenzálni, mert ő bizony ugrik.

Sáv-váltás

Ha elvéted a sávot, akkor dögölj meg, vagy kerülj, mert majdnem biztos, hogy senki sem fog átengedni, különösen dugóban. Ezt viszonylag hamar felfogtam, így pl. már a Krisztina krt. sarkán a belső sávba soroltam, ha tudtam, hogy az utunk az Erzsébet hídon át visz majd. Nem állítom, hogy Brüsszelben nem kihívás egy ilyen művelet, de tapasztalatom szerint ott átlag 2-3 perccel hamarabb esik meg valakinek a szíve a nyomorultakon, mint itt.

Irányjelző

Ez mindkét nemzet gyermekeinek számára egy felesleges opció csak a műszerfalon. "Ha elég a hely és beférek, akkor minek tudassam a másikkal, hogy mire készülök. Mire odaér én már ott leszek".

Konfliktuskezelés

Végezetül egy másik autóssal folytatott meghitt beszélgetést osztanék meg. Békés szombat délelőtt volt és a sárgán villogó lámpát elhagyva, a köztem és a közeledő puttonyos között lévő távolságot mérlegelve, szabályosan megfordultam, majd pár száz méterrel később, parkolási szándékomat jelezve kiálltam a forgalomból.
A puttonyos megállt mögöttem, majd kielőzött, de nem továbbhajtott, hanem elém állt és a nagydarabkopasz kipattant majd így szólt:
-Mit csinálsz te kurva?
-Parkolni szeretnék, csak gondoltam megvárom míg kiáll az, akinek a helyére.
Ekkor Töki tapintatosan megkérdezte, hogy:
-Mi a baj?
-Nekem te ne szóljál be bazdmeg, keresed a bajt?! - majd a rendszámtáblára pillantott és folytatta: Mit képzeltek magatokról, ti külföldön élő zsidó gecik?

Amikor látta, hogy nem vagyunk ebben partnerek, elégedetten visszasétált a kocsijához és kövér gázzal elhajtott.

- Gondolom a buzizás, csak azért maradt ki, mert látta rajtunk az összetartozást - próbáltam vigasztalni magunkat...