Szeptember végét írtuk, amikor egymásba botlottunk. Fogalmam sincs, hogy pontosan mennyi idő telt el a kölcsönös mustra és a párzómozdulatokkal kísért vad smárolás között, de gyorsak voltunk, mintha éreztük volna, hogy cselekednünk kell, egyébként lemaradunk valami oltári dologról.
Másnap, amikor a smiley-s pólójára vett, szolid halálfejjel dekorált, farmerdzsekijében üldögélt a várban egy padon és azt kérte álljak fel és forogjak körbe, hogy végre nappali fényben is alaposan szemügyre vehessen, röhögve engedelmeskedtem és annyit mondtam, "jól nézz meg, mert lehet, hogy most látsz utoljára". Nem így lett. Hamarosan én lettem a lány, aki csak derékig játszik. Felfedező útra indultunk, falakat bontani, határokat átlépni. Tudatára ébredt a kis szűz punci és megállíthatatlan lett. Karácsony első napján éreztem először fogadóképesnek és végre beengedtem oda is. Talán 5 perc alatt élvezett el, de ami ezután következett, arra nem voltam felkészülve. Nem csak elvenni akart, hanem adni is. Tényleg akarta. Pár héttel később volt az első orgazmusom, amitől szerelembe esett a pinám is. Talán erre az állapotra mondják, hogy tetőtől talpig. Nem volt tabu, ha létezik térképe a testnek, akkor miénk ott van a másik fejében. Összekapcsolódtunk. Nem tudom, hogy végleges-e, de közel két évtizede tart.
Ha valaki olykor-olykor elkerekedett szemekkel megkérdezi, hogy mitől működik, nem tudunk neki egyértelmű receptet adni. Nem dugunk félre, nincs bevont harmadik, csak szabadság van. A tudat, hogy ha menni akarsz mehetsz, ha félredugnál tegyed, épp elegendő ahhoz, hogy ne akard kihasználni.  A használati utasítást sosem csomagolják mellénk, azt ki kell találni, gyakran módosítani és ezáltal sosincs kész.
A minap, miután munkából hazaérve a konyhapultra ültetett és szerelmeskedtünk megkérdeztem tőle, hogy szerinte mitől létezünk még együtt.  
-Mi vagyunk a két dudás, de kurvanagy a csárda.

Nem etalon, bármikor bebukhatjuk, de addig elhiszem, hogy így is lehet.