Nyolc hónap. Kb ennyi telt el azóta, hogy egy reggel másként ébredtem. A nap nincs megjelölve pirossal a naptárban, nem véstem sem a kerti fába, sem kőtáblába. Egy évet adtam magamnak. Ha nem változtatok, egyébként sem lett volna sokkal több hátra. Most, hogy jóval közelebb a cél, kicsit bátrabban nyilatkozom, mert ez az út arra is tökéletesen jó volt, hogy jobban megismerjem önmagam, a korlátaimat, és ezeken a korlátokon belül a lehetőségeimet. Amihez viszont nem kell a korlátok ismerete az az, hogy tudjam nő vagyok. Nő voltam akkor is, amikor belekezdtem, csak azt hittem ha a nemem semleges, akkor láthatatlan is leszek. De hogyan is maradhattam volna azzal a kiterjedéssel észrevétlen?
Azt mondják, hogy a hatalmas tartalékok szisztematikus felhalmozása a testünkön, a félelemből fakad és abból is táplálkozik. Érted? Táplálkozik! Milyen rohadt mód abszurd. Evidens, hogy féltem. Mindentől, de leginkább a kudarcoktól. Megesik ilyesmi, ha új és ismeretlen területre téved az ember. Még akkor is, ha esetemben ez a "terület" csak földrajzilag esik távol a preferálttól, a tény épp elég volt ahhoz, hogy kirántsa a talajt a lábam alól. Egy hatalmas, levegővel teli gömbön pedig nehéz egyensúlyozni, éppen ezért nem is kockáztat az ember. Nálam közel 5 évnek kellett eltelnie, hogy úgy érezzem nem félek már annyira. Nem múlt el, csak már nem éreztem legyőzhetetlennek, vagy kibírhatatlannak. Abban pedig, hogy jelenleg nyerésre állok, az én szerepem a legelhanyagolhatóbb. Baromság, gondolhatod, de mi mástól akarna az ember élni, mint attól, hogy érzi, szükség van rá? Úgyhogy mozdulj, mert anyádnak, a gyerekednek a szerelmednek, a barátaidnak szüksége van rád! És ne csak akkor, ha kórosan érintett vagy. Mindig az első pár kilóval kezdődik, meg a kamuval, hogy "ura vagyok a helyzetnek".
Na, mielőtt szektát alapítanék gyorsan visszaveszek a hittérítő szövegből és megmutatom a helyzet jelenlegi állását. Voltam olyan bátor, hogy némi rendszerességet vittem bele, így több fázisban megörökítettem a nagy menetet. A beállítások, az előnytelen pozitúrák olykor azt sugallhatják, hogy kronológiailag keverednek a képek. Pedig nem. Osszatok, az hajt!
