- Ebédelünk?
- Nem tudom, hogy képes leszek-e elhagyni az irodámat.
- Miért, mi baj van?
- Semmi. Nem a munkát nem tudom félbehagyni, hanem a hallgatást. Várj, elmondom mire gondolok. Voltál már úgy, hogy odaadtad volna az egyik karodat azért, hogy olyan working environmentben lehess, ahol proper Englisht beszélnek?
- Nem, veled ellentétben nekem nem tett be Brighton és nem is vagyok kisiklott angoltanár.
- És a barátom?
- Az igen.
- Mondjuk azok után, hogy épp most neveztél kisiklottnak, kicsit nehéz elhinnem. Mindegy. Ha azt mondom, hogy képtelen vagyok az ebédre gondolni, mert az egyik brit kereskedelmi kamara képviselőjének mondatfüzérei szűrődnek ki a főnököm szobájából, azt elhinnéd? Imádom ahogy azt mondja "There should be a more detailed research on the field" vagy azt, hogy "we are in the dancing phase". Hallanod kéne és mindent értenél...
- Na hol kajáljunk? A parkban, vagy a teraszon?
