Már régóta nem teszek újévi fogadalmat, hiszen fölösleges és tökéletesen értelmetlen. Amit ma tettem, az egy sokkal korábbi elhatározásom, illetve Tökivel közös döntésünk következménye. Reggel ugyanis besétáltam az én szeretett főnököm szobájába és kértem két percet magánjellegű beszélgetésre. Nincs szabály, ami arra kötelezne, hogy a dolgot ilyen korai, kvázi előkészületi stádiumban jelentsem be, de ha valaki, akkor ő megérdemli a teljes őszinteséget. Miután végighallgatott, elmosolyodott és csak ennyit mondott:"Of course", és egymáson keresztbe tett mutató és gyűrűsujját felmutatva hozzátette: "fingers crossed"