Ha nem tudnám mi a lényege a modorosnak, akkor megsértődnék ezen. Most csak észrevételezek és magamra ismerek.

Kedves Szálkás Zserenda,

Máris egy magyarázattal tartozom neked, ugyanis oly régóta (4 éve) élek francia nyelvterületen, hogy hajlamos vagyok a gé-t zsé-nek ejteni, valamint gyakran elhagyom a szó eleji há hangot is, itt ugyanis nem ejtik. Roppant szórakoztató a posztod, rég mosolyogtam már ilyen jót még akkor is, ha én is ebbe az általad életre hívott kasztba tartozom.

Rengeteg embert ismerek, akire tökéletesen ráillik a helyenként sarkított és meglehetősen cinikus jellemzés és még számos észrevétellel ki is tudnám egészíteni, a rongyrázáson, a megjátszáson és az "elfelejtettem honnan jöttem" jelenségen túl. Ugyanakkor helyenként érzékenyen is érintett ugyanis szintén sok embert ismerek, akikre nézve a túró rudis meglátáson kívül az összes többi észrevétel bántó lehet.  

De kezdjük az elején. Az én döntésem volt, hogy eljöttem otthonról, és nem feltétlenül az volt az egyetlen tényező, hogy otthon nem becsültek meg. Egyszerűen nem is volt igény a munkámra. A legkedveltebb indokok között olyan, előszeretettel pufogtatott észrevételek szerepeltek, mint "túlképzett", "házas tehát szülni fog", vagy a "nem tudnánk csak minimál bérrel bejelenteni".  Nem, nem egy nyelvtanfolyam után ragadtam itt, hanem tudatosan készültem és még a két éven át tartó válogatás sem tántorított. Igen, én abba az általad nem sokra becsült kategóriába tartozom, aki belefáradt abba, hogy rendszeresen falakba ütközik. 

A gyötrő honvágyról is tudnék mesélni, mondjuk ehhez nem feltétlenül kellene külhonban élnem, ugyanis én egy kéthetes nyaralás után is gombóccal a torkomban tértem haza, sőt még pár könnycseppet is elmorzsoltam egy-egy landolás alkalmával. Sajnálom, hogy számodra az érzés ismeretlen, vagy legalábbis távol áll tőled.

Most fogsz megkövezni, de évek óta nem szavazok és a politikai vélemény formálásától is mereven elzárkózom, ugyanis nem tartom etikusnak, hogy innen bármit is mondjak, pontosan azért, mert nem látom át objektíven a dolgokat. A bunkó és agresszív emberektől pedig mindig is herótom volt, földrajzi elhelyezkedésre való tekintet nélkül. Hidd el , itt is akad belőlük bőven, így hála istennek kedvemre utálkozhatok.  Ami pedig az öltözködési szokásaimat illeti, a legtutibb cuccokat a mai napig az anyám szerzi be, többnyire turkálóban. De mielőtt megvádolnál, hogy szarrágó vagyok, megsúgom, hogy sosem voltam egy divat diktátor.

A túró rudis beszólás viszont övön aluli. Sose ismerd meg a hiányának érzést. Otthon is rendszeres fogyasztója voltam, de itt pokoli logisztikát jelent a szállítás folytonosságának megszervezése, de szerencsére boldogulok. Az ivászat nem érint, viszont látogatásaim során anyám mindig gondoskodik arról, hogy egy fél disznót feldolgozott formában ugyan, de visszahozzak. Visszataszító szokás, de néha jólesik egy-egy karika csípős házikolbász ugyanis az édes chorizzo számomra a gasztronómia alja, itt viszont jószerivel csak azt lehet kapni. A paprikás csirke hidegen hagy több okból is. Először is kínosan ügyelek arra, hogy paprika mindig legyen itthon, másodszor pedig van egy szakács férjem, aki jobbat csinál, mint bárki más. 

Nem szemezgetek a világsajtóban, a kezdő oldalam is magyar és kitűzőt még a legelvetemültebb modern talking-os időszakomban sem viseltem, arról meg csak tőled értesültem, hogy van említésre méltó fehérorosz szobrász. Azt viszont sérelmezem, hogy a közösségi site-ok említésekor megfeledkeztél a Myspace-ről, valamint kifelejtetted a blogot is, mint kapcsolattartási formát. Tényleg lett itt sok barátom, de a legtöbbjük magyar, belga még csak elvétve sincs köztük. Utóbbi nagy szívfájdalmam, viszont dolgozom rajta, de mivel 4 év alatt még nem sikerült tökéletesen elsajátítanom a nyelvet, ez még gondot okoz.

Beletrafáltál. Jobban élek, mint 4 éve, de otthon, csak végszükség esetén fizetek kártyával, ugyanis ha van nálam egy köteg euró azzal sokkal jobban lehet villogni, igaz így az aktuális árfolyamon akár bukhatok is pár ezer forintot. Elvárnám, hogy otthon minden olcsóbb legyen, de sajnálattal tapasztaltam, hogy x összegből csak félig tudom megrakni azt a kosarat, amit itt telepakolhatnék. Képzeld, az én fizetésem történetesen teljesen publikus, ugyanis megtekintheted a besorolásomat a munkahelyem honlapján, sok ezer kollégáméval együtt. Érthető, hiszen tőled és más európai adófizetőktől kapjuk a bérünket. A cigi nagy szívás, mi ugyanis sokat pöfékelünk, ráadásul fehér pall mallt, amit itt nem lehet kapni, így teljesen egyértelmű, hogy abból be kell spájzolni, de mindig marad hely a kocsiban egy karton Traubinak is. Ez van, szegény ember vízzel főz.  

Nyaralni haza járunk és ha a wizzaires frequent flyer státuszomra vagy irigy, akkor az legyen a te bajod. Magyar fodrász meg szemöldök csipesz és fogorvos itt is van és mivel jobban élek, mint 4 éve megengedhetem magamnak, hogy a fenti szolgáltatásokat itt is igénybe vegyem. Ami a hazaköltözést illeti, igen tervezem, de semmi esetre sem nyugdíj előtt. Akkor majd veszek egy parasztházat a Balatonnál.   

Remélem kedvet kaptál az emigráláshoz. Ki lehet jönni, meg lehet próbálni. El lehet indulni egy doboznyi személyes holmival új életet kezdeni. Ne félj, csupa hozzám hasonló ember várna téged itt, tárt karokkal.:)))