Ma délután 2-kor a főnököm és én, kiértékeljük a tavalyi munkámat. Ő ad nekem érte pontot, én megköszönöm. Mindegy hogy mennyit ad, nem hiszek a pontversenyben. Ennél sokkal többet jelent nekem , hogy él ezen a bolygón egy ember, akinek ma én leszek a születésnapi meglepetés és tudom, hogy ez lesz neki a legszebb ajándék.
Elképesztő, hogy anyám is képes volt két hónapon át teljes titokban tartani az érkezésem. Annyira kíváncsi vagyok apám arcára. Vajon olyasmi érzés lesz, mint amikor egyszer egy 16 hónapos útja után váratlanul becsengetett egy szombat délelőtt?
