Mostanában egyre több helyen hallom, vagy olvasom, hogy nincs az embereknek karácsonyi "feelingje". Éppen ezért elgondolkodtam rajta, hogy a karácsony bennem milyen érzéseket generál, hogy nekem van-e "feelingem" és ha igen, akkor mitől. Aztán rövid gondolkodás után bevillant pár gyermekkori emlék, mondjuk egy standard karácsony a 80-as évekből.

Anyám már hetekkel az ünnep előtt megkezdte a karácsonyi asztalról nélkülözhetetlen ételek alapanyagainak megrendelését. Kapcsolatainak köszönhetően mindig, mindenből frisset kapott a közértben és ezért sosem volt hálátlan. Tóvizi úr, a bolt beszerzője már jó egy héttel előbb jelezte a banán és narancs szállítmány érkezését, így nemcsak nálunk, de jó szomszédoknál is mindig volt az ünnepi asztalon ezekből a gyümölcsökből. Emlékszem a kis ház-már csak így emlegetjük, pedig egyáltalán nem volt kicsi, csak az idő múlása zsugorította apróvá-kamrájában a stelázsin várták a napot, amikor átkerültek a gyümölcsöstálba.

Azokban az években senki sem jött hozzánk és minket sem hívtak szélesebb családi körben karácsonyozni. De ezeknek a napoknak mégis több fénypontja volt. Az egyik pl, ha nappaliban álló kályha nem kormozott, a fűtőolaj nem volt vizezve és ennek köszönhetően anyám különösebb nehézségek nélkül meleget tudott varázsolni a lakásba. A másik pedig amikor az futásban kimelegedett szomszédbácsi kopogott az ablakon, hogy siessünk, mert a "főhajónagyúr" van a telefonban. És akkor emlékszem, anyám szemébe könny szökött, a karjára kapott és szaladt velem, hogy az évnek ezen a különlegesen szép napján válthassunk pár szót apámmal, aki a világ másik végéről egy kikötői telefonról jelentkezett és akinek nagy megilletődöttségemben ilyenkor mindig csókolommal köszöntem. Amit ezután a Jézuska hozott, az már csak hab volt a tortán.

Azóta eltelt jópár év. A kisház még mindig áll, de a nappalijában már valaki kerti bútorokat árul és kályha sem duruzsol benne. Én sem vagyok már kislány, anyám sem a vizezett fűtőolajjal küzd, hanem megkéri apámat, hogy kapcsolja feljebb a radiátort és telefonért sem kell a szomszédba rohanni.  Egyetlen dolog nem változott csupán. Hármunk közül ketten megint arra várnak, hogy megszólaljon a telefon és egy kis időre együtt legyen a család. És bár minden nap beszélünk, ma mégis másként csörög majd a készülék. Mert Karácsony van. Ünnep. A szerteté...