Hosszan bámultam az üres bejegyzés szerkeztőt és arra gondoltam, hogy ezt most vagy komolyan veszem, ami ellenkezik az elveimmel, vagy röhögök rajta egy jót. Aztán megint kirázott a hideg, hiába a dupla thermopulóver. Nem kérdés, felnőtkorom legmakacsabb vírusos influenzája készül magával ragadni. Pedig tegnap este már olyan ígéretes volt az állapotom, hogy azon gondolkodtam csütörtökön dolgozni megyek. 8 óra lehetett, amikor bementem a hálóba, hogy felkapcsoljam a fűtést és 11, amikor tudatosult, hogy sem melegvíz, sem fűtés nincs. Jó, nem Novoszibirszkben vagyunk, de éjszakánként itt is vannak minuszok, úgyhogy kétségbeesésemben azonnal a pincerekeszek felé vettem az irányt, ahonnan a kazánt rejtő kuckóhoz siettem. Gyanús volt a csend és a hideg, ugyanis, ha az öreg cucc üzemben van, akkor már az előtérbe lépve érezni a meleget. Nem kezdtem piszkálni, hanem visszajöttem a lakásba. Pár perccel később aztán motozást hallotam majd megkönnyebbülve láttam, hogy Xavier-t is a hideg ugraszthatta ki a lakásból. Újabb percek teltek el és Széppárnéni is megjelent egy medvebőrrel leterített, mammutszőr kardiban és megpróbálta bebikázni a gépet, de nem ment. Még 3x próbálkozott majd közölte hogy ennyi. Itt tartunk most.